Egy kis nosztalgia Viktor tollából: Alsó-hegy 2013. június 8-9.

Újra Alsó-hegyen, cirka 2 év után az első túravezetésem, amit igazából a lelkes ifjúság vitt véghez.

Egyéb elfoglaltság miatt csak szombat hajnalban tudtunk elindulni a várva-várt Gömör-Tornai-karszt felé. (Az első hiba: kialvatlanság.) Mikor megérkeztünk, a csapat már félig útra készen, de kitörő lelkesedéssel fogadott minket, aminek nagyon örültünk. Ripsz-ropsz összekaptuk magunkat és indultunk a Vecsem felé. (Második hiba: az összes térkép, amit Andi Anyu szorgalmasan nyomtatgatott, otthon maradt azon a fertelmes színű kanapén. És majd még lesz egy pár, ahogy azt illik.) Pajor PG Gergő lelkesen készült a beszerelésre, így kötelességeim nagy részét levéve vállamról rongyoltunk felfelé Bódvaszilasról. Csapatunkat két aspiráns erősítette még, Szaller Zoli és Szászi Misi.

1

Erősen be kell vallanom, a szörfdeszkán edzett testemet fel kell fújnom egy kicsit. A hegyen fölfelé Gergő vezette a csapatot, GPS segítségével. Mikor megérkeztünk a Vecsemhez, kissé meglepődve konstatáltuk, hogy Katzer és csapata, megelőzve minket, már beszerelték a zsombolyt.  Az utolsó emberrel még sikerült szót váltani, így a meleg üdvözlő üzenetek még eljutottak a túravezetőhöz. Szegény PG arcát nem tudom szóban lefesteni, de a többheti lelkes készülődése másodpercek alatt füstté vált. Később derült ki, hogy nem a nemzeti park hibázott, hanem a csapat önkényesen úgy döntött, hogy nem a kijelölt időpontban szállnak le a barlangba. Szaller Zoli egy pár keresetlen szót botokból kirakott még a sárba, aztán ösmét újratervezés. Úgy döntöttünk, hogy a Levente beszerelését megelőzve elmegyünk az Almássy-zsombolyba. A terv nem változott, Gergő beszerel, a két tanuló elsajátítja a beszerelői segédfeladatokat, én pedig csak osztom az észt. (Na, ez nem sikerült.) Gergő nagyon lelkesen vetette magát a hasadékba, de aztán a sebesség itt alább is hagyott.

2

A tőle megszokott tökéletességre törekedve, majdnem hogy centire kimérte a csomóhosszokat, de sajnos ez a sebesség rovására ment, különösen, hogy a nehezebb utat választotta a majomhídon keresztül. Magamat is meglepve türelmesen ücsörögtünk és viccelődtünk Zolival és Misivel, de természetesen nem bírtam ki, hogy ne szurkálódjak egy kicsit.

34

PG az utolsó aknáig bírta szusszal, az aljára levilágítva úgy ítélte meg, hogy a kötél nem ér le végig. A srácok egy kicsit elkettyentek, hogy feljöttünk a hegyre, de a második barlangot se tudjuk bejárni, így egy rövid termelési értekezletet tartva úgy döntöttünk, hogy a nálunk lévő maradék pruszik darabokból kitoldjuk a hiányt. Átvedlettünk expedíciósba és az utolsó aknába már én szálltam be először. Szerencsénkre Gergő becslése túlzó volt, a kötél éppen hogy leért. Egy kicsit mindannyian boldogok voltunk, hogy nem feleslegesen jöttünk fel a hegyre. Fölfelé találkoztunk Leventével és Ákoskával, akik a másik aknában ereszkedtek lefelé. Mivel Gergő aznap már nem szeretett volna további zsombolyokat bejárni, ezért csapatunk kettészakadt. Zoli újra megnézte a függőleges cseppkőoszlopot, erősítve a két fotóst. Misivel pedig még gyorsan leszánkóztunk a Nov7-be.

5

Értékelés:

Gergő beszerelése szakszerű volt és pontos. Egyetlen hibája, hogy még a feladatok nagy részét nem testálja át a mögötte közlekedőkre, így a túra nagymértékben lelassul. Zolinak és Misinek nem sok dolga maradt a beszerelés alkalmával, ellenben Misi és Gergő a kiszerelést úgy rám hagyták, hogy hallótávolságon kívül, kirongyolt mind a kettő.

A túra után kellemesen elsörözgettünk Szögön, majd folytattuk a srácokkal a szálláson.

6

Másnap Gergő helyére Czurkó Levente került, és a cél a Szabó-Pallagi-zsomboly. A beszerelési vázlat és a térkép még mindig a kanapén, így továbbra is emlékezetből próbáltuk meg teljesíteni a túrát. Most a Szalamandra ház irányából közelítettük meg a fennsíkot és körülbelül 1 óra alatt meg is érkeztünk a zsombolyhoz a szokásos kis keresgélést is beleszámítva (elsőre még soha nem sikerült megtalálni).

7

Elkövettük azt a hibát, hogy a szokottnál is később indultunk el a szállástól és ezzel együtt végtelenül kényelmesen készülődtünk a barlang előtt is. Bár megbeszéltük a srácokkal a beszerelés szabályait (mármint, hogy a beszerelő csak fossa a kötelet befelé, a rendezgetés a többiek dolga), Levente is elkövette Gergő hibáját, így nekünk szintén nem maradt feladat. De legalább kényelmesen eldalolásztunk az aknasorban.

89

Túránkat segítette, hogy az előző csapat a Mozdonynál hagyta a beszerelő felszerelések felét, így annyival is kevesebbet kellett cipelni. A tegnapi naphoz hasonlóan a mai vezetőnkből is elfogyott a szusz, így az utolsó két aknát én szereltem be, lejutva ezzel a depóig.

10

A kifelé menet a tegnapiból okulva megbeszéltük a kiszerelés alapvető szabályait, ennek hatására a csapat lendületesen és rugalmasan haladt kifelé. Mikor kiértünk, kedvenc Katzer-féle csapatunk már kint várt a leszállás lehetőségére. Kellemes hangnemben azért elbeszélgettünk még egy órát, mit sem törődve azzal, hogy egy félre értést követően, Szelcepusztán már készülődött a mentőcsapat. Kényelmesen lebattyogtunk a hegyről. Mikor megérkeztünk a táborba konstatáltuk, hogy az egész csapat ránk várt ez idáig. Ugyan nem értettük a helyzetet, de végtelen melegséggel töltötte el szívemet, hogy a srácok aggódtak értünk.

Értékelés:

Levi tökéletesre szerelte a barlangot, ellenben ő sem tudja még, hogy ez nem az ő feladata. Zoli és Misi remek segéderő, az erőnlétük meg van a függőleges aknabarlangok bejárásához, az ehhez mért kötéltechnikai tudásuk is kielégítő. Remek hangulatban telt a túra, ezekkel a srácokkal bárhova…

11