Dürrenstein – Scheiblingstein

tnimg_3947

Ötcher

Az augusztusi hosszú hétvégén újra a Dürrenstein felé vettük az irányt ahol a megbeszéltek szerint a Fischer testvérekkel szombat reggel találkoztunk.
Célunk a nemrégiben felmért Barenleitenkogelschaht-hoz vezető útvonal mentén talált két – egymástól pár méterre lévő – barlangnyílás feltárása volt. Terveink közt szerepelt még a Geldloch bejárása is, ami a kocsink korlátozott szállítási kapacitása miatt elmaradt, így a további programot rugalmasan a helyszínen alakítottuk ki. Szombat reggel a megbeszélt helyen pontosan találkoztunk Reinhard-dal és Walter-rel. Rövid tanácskozás után magunkhoz vettünk egy 50-es kötelet, és nekivágtunk a hegyoldalnak. 800 méter szintet kellett emelkednünk a bejáratokig. Az út első harmadát meredek vadászösvényen tettünk meg, majd egy semmiből érkező kétsávos dózerúton haladtunk tovább.

tn_img_9346

Nittelés, első akna

Az út aztán egy kanyar után véget ért. Innen a 60-70 fokos hegyoldalban egyesúlyozva tettük meg a hátralévő utat. A völgyből 2,5 óra alatt értünk fel. Megbeszéltük a továbbiakat, miszerint mi a hosszabbnak feltételezett barlangot építjük ki, mialatt a testvérpár felméri a rövidebb barlangot majd folytatja az általunk beszerelt kötelek mentén. A barlangok a keresztségben a Barenleitenschaht (1815/358, L=82 m, H=-57 m), illetve Felsenbirnenschacht (1815/357, L=17 m, H=8,5 m)I nevet kapták.
Egy korábbi túra során az osztrák kollégák már fent hagytak a bejárati teremben két 25 méteres kötelet, először ezeket használtuk fel.
A beszerelést és a dübelek elhelyezését Gyurci végezte kézi nittelővel. Az omladékos, lejtős talajú bejárati teremből, ahol felállni nem nagyon lehetett, egy 20 méteres ereszkedéssel érkeztünk meg a tágas (5-6m átmérő) első akna aljára. Kis felmászás után egy markáns hasadék mentén tölcsérszerűen szűkülő járatrészben, beszorult kőtömbök alkotta lejtőn érkeztünk meg a következő akna bejáratához. Ebben az aknában egy megosztással 30 métert tudtunk ereszkedni. Az akna alsó részének oldalát az alpesi barlangoktól szokatlan mennyiségű és szépségű cseppkőlefolyás díszítette.

tn_img_3980

Továbbra is a barlang alakulását meghatározó hasadék mentén ereszkedtünk tovább még 10 méter. A kis teremből egy vízszintes kuszoda bejárata nyílt, de a nyílást fejnagyságú, becsepkövesedett kőtömbök zárták el. Kellő erősségű bontóeszköz hiányában itt csak bekukkantani tudtunk a 30-50 cm szélességűvé szűkült hasadék alkotta folytatásba ahol kb 4 métert láttunk előre.
Időközben beértek a felméréssel Fischerék is. Egy közös fénykép után elindultunk kifelé.
A felszínen gyors pakolás után nekivágtunk a kellemetlen leereszkedésnek.
Miután megérkeztünk a parkolóba elkocsikáztunk egy közeli kocsmához ahol kiértékeltük a nap eredményeit. A Barenleitenschaht további – bontással járó – kutatása láthatólag nem igen mozgatta meg Fischerék fantáziáját. Ebben jelentős szerepet játszik a nehéz megközelíthetőség valamint a kicsi esély a további hosszabb folytatásra. Nagyon örültek hogy egy nap alatt sikerült felmérniük mindkét barlangot. Jókedvűen kérdezgettük őket barlangászmúltjukról és az Arenaschaht-ról.

tn_20070818_1815-358_13

Gyurci, KGyuri, Reinhard Fischer (b-j)

Az éjszakát Reinhard nagylelkű meghívására a házában töltöttük. A vasárnapot pihenőnapnak nyilvánítottuk kis sziklamászással, fürdéssel. Reinhard szívesen szegődött vezetőnknek és a nap folyamán két, környékbeli, eldugott mászóiskolában “pihentük” ki az előző napi fáradalmakat. Gyurci Reinhrad-dal mászott V+ – VI- nehézségű utakban, én Petrával IV – V- környékén nézegettük lehetőségek után. Valószínűleg több útnak is első magyar megmászói voltunk:). A jól sikerült napnak köszönhetően délután már mozogni is nehezhünkre esett.
Hosszas tanakodás után a következő célpontként a Höllental-t jelöltük meg legalább egy napi jó idő reményében.
A bal hátsó kerékcsapágy azonban a céltól 30 km-re megadta magát és darabokra tört. Másnap a folyamatos esőben hosszas gyaloglások árán sikerült beszerezni a megfelelő alkatrészt és estére indulásra kész lett az autó. Mivel az előrejelzés a következő napokra nem kecsegtetett semmi jóval, így hazafelé vettük az irányt.

Bärenlucke

2007  július 6-8
Budapesttől Schlagerboden-ig
image004Péntek este délután 6 órai indulással nekivágtunk az útnak Dóri, Dodó, Gyuri és jómagam. Némi tankolás és vásárlás után az M1-es autópályán indultunk neki. A határ után Bécs megkerülésével St. Pöltenig autópályán vezetett utunk, majd St. Pölten Süd lehajtónál délnek vettük az irány a B20-as úton egy rövid szakaszon egészen az első leágazásig, ahol a B39-es úton Obergrafendorf felé hajtottunk le. Hosszabb kanyargós út vette kezdetét egészen Frankenfels utánig. Itt a jobbra lekanyarodást Schlagerboden felé nem csak az ilyen feliratú tábla de egy Thomas által elhelyezett BL 07 jelzés is mutatta.

image006Így felhajtottunk a hegyre egészen a tanyáig. Már vártak minket, Thomas, egy 4 fős bécsi csapat, akik közül ketten Ausztriában élő magyarok voltak, a horvát csapat 3 fővel és a Litvániából érkezett lány. Rövid bemutatkozás és szóváltás után nyughelyet kerestünk magunknak. Dodó és Dóri sátrat vertek a farakás mögött a réten, Gyuri és én a többiekkel együtt ebben a pajta méretű garázsban töltöttük az éjszakát. Hozzá kell tenni, hogy a garázs amit használtunk és egyébként az egész terület magánterület! A gazda viszont nagyon barátságos. Thomas-ék már régebben összebarátkoztak vele, mikor a területet elkezdték átnézni. Amikor a gazda megtudta, hogy van egy barlang a területén hihetetlenül megörült és azóta, szinte a családtagjaivá fogadta a helyi barlangászokat. Rendelkezésükre bocsátotta a garázst, vizet, áramot. Mindezért neki elég ha nála van a barlangkönyv, és elvárja, hogy az új eredményekről beszámoljanak neki a kutatók miközben sörrel traktálja őket… Ilyen is van

Schlagerboden környéke

image008Reggel első programként Thomas körbemutatta a területet. Autóba pattantunk és egy kicsit lejjebb mentünk a hegyről az előző tanyáig azon az úton, melyen előző este feljöttünk a 39-es úttól. Igazából az autót sem volt érdemes beindítani, mert a hely 5 percnyire volt. Miután megérkezett mindenki, Thomas azt magyarázta, hogy a környező hegyek egy nagyobb poljét zárnak közre, s itt a hegy alatt összevezetődnek a vizek, nem csak a föld felett, de alatta is.

 image012Nagy esőzéskor a réten számos helyen előtört a víz a földből buzgár formájában, közel másfél méter magasra fellövellve a vizet. Helyenként források bukkannak elő, majd kis utat megtéve egy víznyelőben eltűnnek a föld alatt. Elképzelhető nagyobb járatrendszer, melyben a víz közlekedik, ha nincs árvíz. Thomas elvitt minket egy malom romjaihoz is, mely egy nagy töbör közepén volt és a hegy felöl érkező patak működtette, s ugyanitt el is tűnt a föld alatt a víz. Jelenleg egy kicsivel előrébb a mederben nyílt egy víznyelő, s már nem folyik el a víz a malom romjáig. Ezáltal felszabadult ez a régi járat és lehetőség van ezt megbontva esetleg bejutni a barlangrendszerbe. Érdekes feltárás lehet egy következő expedíció keretében.
Visszaérve a kocsikhoz már megérkeztek a Fischer testvérek is. Röviden üdvözöltük egymást majd elindultunk vissza a házhoz.

 A Bärenlucke

image014

A kis barangolás után visszamentünk a házhoz. A tervezgetések és a beosztás megbeszélése után mindenki nekilátott átöltözni, előkerültek a poros overálok, kormos sisakok, érdekes elektromos lámpák. A mi kis csapatunk délig szabadfoglalkozású volt, így mielőtt átöltöztünk volna Thomas-t elkísértük a barlang bejáratáig. A barlang a háztól 5 perc gyalogútra volt. Az út egy része a tanya mögötti réten a tehenek között vezetett, akik békésen kérőztek és bámultak ránk, mint ha ez mindennapos volna. Ezután a villanypásztoron átkelve meredekebbre fordult az út egy nagyobb völgy bal oldalában. Ez nem sokkal a ház mögött, alatta helyezkedett el. Lebukdácsolva a földön fekvő faágakon keresztül már ott is voltunk a bejáratnál.

image018A bejáratot 2003 márciusában találták és a 1836/180 kataszteri számot kapta. Kicsivel odébb, kb. 220 méterre dél-délkeletre ugyanebben az oldalban található a Mariannenhöhle is amely szintén 700 méter fölötti összhosszúsággal bír. Mindkét barlang a Bucheck hegy oldalában található. A Medveluk (Bärenlucke) bejáratát 3 hétvége alatt sikerült kibontani, mert tele volt a víz által oda bemosott hordalékkal. A bejárat jelenleg is elég szűk. Az első bejárati szűkület után érkezik be a felső bejárat szintén szűk csúszdaszakasza, mely gyökerek között vezet. A második szűkületbe lett beépítve egy zár, mely megakadályozza az oda tévedők lejutását. Innentől felegyenesedve lehet a barlangban járni.

image016A bejárattól a padló lefelé lejt, törmeléken és agyagon lehet járni, egyenesen a Sisyphus-kanyon bejáratához visz. Itt jobbra kanyarodva egy cseppkőlefolyáson lehet közlekedni, egy kapaszkodó kötél is segíti a lejutást ezen a szakaszon, mert itt a padlózat erősen lejt, a lefolyás végig vizes, csúszós. Egy 90 fokos jobbkanyar után tovább lefelé haladva érkezünk meg a Dómba. Itt a terem jobbra tart tovább, melynek végén ott található a Quell-szifon bejárata. Ez volt a 2007-es expedíció célja, a szifon kutatása. A barlangot kereszt és hosszirányú törések taglalják, a járatokat is ezen törésekben tudta a víz kioldani. Számos vető található, helyenként réteges szerkezetű mészkő, máshol tömör szálkő alkotja. A plafonon és az oldalfalakban jól láthatóak ezek a jellegzetességek. A rétegek dőlése kb. 30 fokban lefelé és a hegy belseje felé mutat. Az egyik jellemző törésvonal amely egyenesen a hegy belseje felé mutat a bejárattól a Sisyphus-kanyon bejárata felé keresztül mutatva a „széllyukon”. Ez jelenleg a legbiztatóbb irány melyen a továbbjutás lehetséges.

 image024 image020

 A Quell-szifon

image026Az idei Bärenlucke expedíció célja ennek a szifonnak a leszivattyúzása és a továbbjutási lehetőség megteremtése volt, valamint amennyit lehetséges felmérni a szifon járata valamint az utána remélt járatokból. Thomas-ék a szifon mögött remélték a barlang többi részét. A járat iránya a Sisyphus-kanyon irányába mutat, de 20 méterrel az alatt helyezkedik el. Mindenképp a hegy belseje felé haladhat csak tovább a barlang. Normális esetben a szifon vízszintje egészen a Dóm aljáig van teli, az erről összegyűlt vizek a Dómon keresztül a Wasser-kanyon felé folynak el. Péntek este kezdték a szifon leszivattyúzását egy nagyteljesítményű elektromos búvárszivattyú segítségével. Ez a járat kb. 30 hektoliter vizet tárol magában. A szivattyúzást szombat délelőtt folytatták, ám egy kis technikai szünetre kényszerült a csapat délben. A szivattyú felkapott egy követ, így ki kellett vinni és megszerelni. Röpke két órás kiesés után a víz teljes leszivattyúzásával a járat megnyílt, járhatóvá vált. A keresztmetszete kb egy 50 centiméter átmérőjű cső, mely helyenként szűkebb, máshol kissé tágabb. A víz kiszivattyúzásával Thomas és a Fischer testvérek elkezdték a járat feltérképezését. Helyenként így is félig vízben, sárban kellett feküdni. Szerencsére nem volt sok víz és lassan szivárgott csak vissza a járatba, de időszakosan, kb. 10 percenként egy rövid szivattyúzással fel kellett juttatni az újból összegyűlt vizet a Dómhoz. Sajnos a térképezés egy óra alatt be is fejeződött, mert a járat járhatatlan méretűre szűkült össze. A remélt járatrendszer, mely két csoportban lett volna térképezve, elmaradt. Ettől függetlenül Dodó és Dóri lementek megnézni magát a szifont (amit pár órával előbb a fiúk is megtettek), legmesszebb Dodó jutott aki átszuszakolta magát az igentcsak frusztráló módon szűk szifonon és a további két félszifon vizében is megmerítkezett, mikor szembetalálkozott a kifelé araszoló csalódott osztrák kollégákkal. A Quell-szifon kutatása a 2007-es expedícióval lezárult.

 Sisyphus-kanyon

image026A Quell-szifon feltárása után a technikai felszerelést a felszínre vittük, majd kezünkbe vettük a kezdeményezést, és levittük a Thomas-ék által biztosított ütvefúrót egy széles vésőfejjel a Sisyphus-kanyonba. A kutatások során használt felszerelést a saját pénztárcájukat nem kímélve az osztrák kutatók szerezték be, többek között a bejáratnál felállított agregátort, az ipari ütvefúrót és a szivattyút is. A kanyon bejárata tökéletesen egybe esik a barlang bejáratával, egy törés mentén alakult ki mindkettő. Valaha ezen járat színültig ki volt töltve és több éves ásatás eredménye amit most bejárhatunk. A bejárattal szemben van a jobb oldali falban, a járat padlójától 2 méteres magasságban egy szűk lyuk, melybe éppen egy ember fér be. A kicsiny járat tovább élesen jobbra majd lefelé 45 fokban folytatódik a végén tömör agyagdugó zárja el a továbbhaladást 3 méter után. A kanyonból a járatba betekintve mégis erős légáramlat fúj szembe, de a kicsiny járat bejáratával szembeni 20 centiméter átmérőjű „széllyukat” mely ember számára egyébként sem járható egy kőtömb torlaszolja el, s még betekintést sem enged a kíváncsiskodónak. Ezen lyuk iránya tökéletes lenne a továbbjutás szempontjából, kellő légáramlat is van ahhoz, hogy nagyobb járatrendszert feltételezzen a kutató. De a lyukat csak komoly munka árán lehetne kitágítani a szálkőben járható méretűvé. Remélvén hogy ezt meg lehet kerülni folytatódott a kanyon ásása egyenesen tovább. A járat ezen részei már nem szellőznek, csak ezen a kis lyukon a barlangbejárat felé menő huzat tudja tisztítani valamelyest a levegőt. Tovább befelé haladva balra majd 2 méter után jobbra kanyarodik a járat, majd egy szűkebb részen átjutva kissé feljebb egy kicsiny terem helyezkedik el. A továbbjutást innen lehet tovább ásni, mert a járatot színültig tömör agyagkitöltés tölti ki. A járat jellege hidegvizes oldásra utal, de valamiért az idő múlásával tökéletesen eltömődött hordalékkal. Az agyagban kisebb-nagyobb kőtörmelékek helyezkednek el. Elképzelésem szerint annak idején aktív vízáramlás volt itt, mely a hordalékot bemosta, majd teljesen feltöltötte a járatot. Jelenleg a szellőzés hiánya nehezíti a munkát ezen a helyen. Komolyabb munkák esetén a szellőzést egy hosszú szellőzőcső és ventilátor segítségével kellene megoldani.
Alig hogy leértünk a kanyon végében lévő terembe a fúróval, s épphogy megkezdtük a munkát mikor a horvát csapat is csatlakozott hozzánk és közös erővel tudtuk a munkát folytatni. Kicsiny kender zsákokba szedtük a kitermelt agyagot és törmeléket és a kanyon bejáratához valamint a „széllyukhoz” adogattuk ki. A munka megkezdése után már épphogy csak látni lehetett a kicsi teremben, úgy bepárásodott a levegő. Nagyon hamar felgyűlt az általunk termelt széndioxid amit a fúrógép hűtőventillátora tudott csak kifújni egy kicsit. Két-három váltás után a horvátokkal és be is kellett fejezni a munkát. Ez mindössze 3 órai munkát jelentett. A járat még nem teljesen járható méretben, de 2 méterrel hosszabb lett.
A munkálatokat másnap folytatták a többiek, míg én kisebb felszíni túrát tettem a Bucheck hegyen körbenézve a területet.

    Visszaút

Miután mindenki visszaért, sikeresen összepakolt és rendbe tette dolgai, autóba ültünk és megkezdtük a hosszú és meleg hazautat a tűző napsütésben. Vasárnap délután 6 órára már mindenki hazaért otthonába.

    Konklúzió

Részünkről a 2007-es Bärenlucke expedíció sikeresnek mondható habár az osztrák kutatócsapat által tervezett hatalmas „belukadás” elmaradt. Kapcsolatot sikerült kialakítani mind a területet kutató csapattal, mind az expedíción részt vett külföldi csapatokkal.
A terület bizakodásra ad okot rengeteg olyan felszíni képződménnyel, melyek utalnak nagyobb föld alatti járatrendszer létezésére, valamint a Bärenlucke barlang sem elfelejthető eme próbálkozás sikertelensége miatt. Mind a barlang szerkezete és a barlangban látható kőzet szerkezete olyan dolgok amelyekben a víz könnyen utat talál s a felszínről hozott széndioxid segítségével könnyedén nagy járatokat oldhat ki. A terület és a barlang kutatását folytatni kell, ott van mind az amit még ember nem látott ezidáig.

Aktivitás a Dürrenstein platón

Csoportunk 2006. július 01-09. között a Dürrensteinplatón töltött egy hetet. A cél a Lechnerweidhöhle bejárása volt a legmélyebb pontig. De ez sajnos számunkra nem lett elérhető Kuppelwieser úr erdészével való találkozás miatt. Ezért visszafordultunk és a Dürrenstein-vidék másik oldalán tettünk barlangtúrákat különböző barlangokban. Eközben találtunk két – a bejáratánál nem megjelölt – objektumot, amiken fel is térképeztünk.

A TBE átvizsgáltaa Schermofen (Kat.Nr.:1815/15) környékét a Hohen Hirtzecks keleti lejtőjén a Schermofen bejáratának megtalálása és a barlang bejárása céljából. Eközben a csoport két jelöletlen objektumot talált, amit felmértek és a bejáratokat fotódokumentálták, majd W. Hartmann és L. Plan megvizsgálta, ezek a barlangok valóban új objektumok-e?
A TBE tagjai új dübeleket helyeztek el a Schermofen-ben és egy beszerelési vázlatot készítettek táblázatos formáben. A Lichtkegelschacht (N 47°47,233’ E 15°03,124’ Sh 1764 m WGS84), a Lechnerweidhohle  Aven (N 47°49,204’ E 15°04,021’    1387 m WGS84), a Lechnerweidhohle  Rutsche (N 47°49,208’ E 15°03,973’ 1377 m WGS84) GPS koordinátái is bemérésre kerültek.

Schermofen beszerelési vázlat: itt

Barlangok elhelyezkedése: itt

1815/354 Großsteinschacht ( 1427 m tszf., hossz: 5,5 m, mélység: -5 m, BMN – Koordináták: 652 803/ 298 265)

Az akna ca. 100 m-re a Hirzecksatteltől az Ybbstalerhütte – Lechnergraben közötti jelzett út mentén nyílik, kb. 50 m-re DDK-re a Schermofen beszállásától egy kb. 30 m mély dolinában az út mellettDK-i irányban (lásd a helyszínrajzot).
Az aknácska kb. 1 m széles és 3 m hosszú, szabadon mászható. A fenekét törmelék tölti ki.
Az aknát György Kovacs és Rezső Mészáros találta 2006.07.03-án. György Adamoczky, Ferenc Bodnar, Rezső Mészáros és Gábor Sióréti egy kevés törmeléket és kőtömböket emelt ki belőle.

Vázlat: itt

1815/151 Sattelschacht ( 1443 m tszf., hossza: 25 m, mélysége: – 14 m, max. horizontális kiterjedése: 7 m, BMN – Koordináták: 652 739/ 298 231)

Ez a barlang nem volt ismeretlen, de a TBE kutatói járták be a mai új legélyebb pontig.

A kis bejárati lyuk 100 m-re a Hirzecksatteltől az Ybbstalerhütte – Lechnergraben közötti jelzett út mentén nyílik, kb. 45 m-re DK-re az úttól, kb. 115 m-re DDNY-ra a Schermofen-től (1815/15), egy tányérszerű dolina peremén (lásd a helyszínrajzot).
Ez a barlang kb. -10 m mélységig óriási kőtömbök és törmelék  között,  -10 m alatt a járatok szilárd kőzetben fekszenek. A felső rész különösen omlásveszélyes, azt is mondhatjuk életveszélyes.
3 m-rel a bejárati lyuk után egy különösen omlásveszélyes, függőleges szűkület következik, aminek a falai nagy omladéktömbökből állnak. Itt 3,5 m-t kell lemászni egy következő lemászásig, ahol meg egy  2 m mély lemászás van. Ez után egy kis termet találunk, ahol több nagyon szűk és veszélyes folytatás van. A legnagyobb és lebiztosabb folytatás egy 4 m hosszú járat szilárd kőzetben, kis cseppkőképződményekkel vezet egy 3 m mély aknához. Aztán egy nagyon meredek szakasz kövezkezik a legmélyebb pontig (-14 m), ahol a járat törmelékkel töltődött fel. Ez a szakasz egy 282° csapásirányú és kb. 50° dőlésű repedés mentén keletkezett.

A barlangot 2006.07.03.-án György Kovács és Rezső Mészáros járta be a legmélyebb pontig.

A felmérési munkákban a következő személyek vettek részt: Dóra Belme, Katalin Csontos, István Márkus és Rezső Mészáros.

Vázlat:itt
Szívből köszönjük a támogatást Lukas Plan-nak, Willi Hartmann-nak és az Ybbstalerhütte üzemeltetőinek Josef és Burgi Förstner-nek!