Gesäuse 2011.09.10. – 09.18.

Nehézkesen állt össze a csapat az idei kutatóhétre!
Becsúszott ugyanis egy újabb osztrákokkal közös projekt is a Hochschwab-on Lukas Plan szervezésében, ahová szintén elígérkeztünk. A két túra között csupán egy hét a pihenő. Közben a szokásos csapatból Zsé szó szerint kilőtte magát egy focis eksönnel, így idén ő max a ’tédszalag-rend’-re pályázhat. Az osztrákokkal sem haladt jól a levelezés a létszámról (a nemzeti park ezt korlátozza, így erőszakoskodni nem akartunk), sem arról, hogy milyen feladatok várnának ránk. Így két eléggé karcsú csapatot sikerült összerakni: Hochschwab-ra Gyurci, KGY és Csabcsi ment, Gesäuse-be pedig szintén Gyurcival az élen Balu és én. Sherpának Dóri és Gergő ajánlkozott.

Ez a harmadik kutatóhét ezen a területen, amin részt veszünk. Tavaly Dorral már voltam pár napot, megnéztük a fő kutatási területet, a Seekarschacht-ot (SKS).
Emlékeim tavalyról:

Indulás előtti kedden a kutatóhétre induló fiúk – Gyurci, KGy, Zsé, Csabcsi – bagelnek, készülődnek. Mi Dorral úgy tervezzük, hogy 4 napot maradunk, így külön mozgunk a kis kocsimmal. Sok cucc van, előző évről rémlik, hogy nehéz lesz a felmenetel. Jó a hangulat, szó szót követ, és gyorsan összeáll egy lelkes sherpa csapat: Petra, Balu, Peti, Klári és Ildi. Így szombat reggel 11-en indulunk el 3 autóval. A felmenetel így is nehéz, de ki lehet bírni. Kis esőt is kapunk, hogy ne legyen unalmas. 6-ra fenn vagyunk a Hesshütté-ben (www.hesshuette.at ).

A sherpák belecsapnak az éjszakába, és csak legendákból ismerjük a folytatást… (éneklés az osztrák turistákkal, főzés a bakancsszárítóban, csúszkálás a hegyoldalon, hazafelé kis kitérő Szlovéniába…). Mi, akik maradunk, összeülünk az osztrákokkal a programokat megbeszélni. KGy Eckarttal bivakos túrára készül a Tellersack-kanyonba, mi pedig a SKS-ba.

Korán lefekszünk, bár így sem sikerül időben indulni. Nincs meg a fúró! Senki nem emlékszik, kinek a zsákjába került, és egyáltalán felhoztuk?! Elbúcsúzunk a kótyagos sherpáktól, és 11 körül elhagyjuk a házat. Az első három aknához viszünk 200m kötelet, a többi a tavalyi végpontig, -370m-ig a barlang száraz részein dekkol. Zsé szerel aznap, szidja a bohócokat, és azt is, aki ezt javasolta. Paprikás hangulata nap végéig marad. Az osztrákok zömmel AS-sel szerelnek, de nekünk még csak 5db van, így könnyű köztesként bohócokat használunk. A 70’-es akna tetejéig jutunk, kb. -210m-re. Este főzés, Csabcsi is megkerül, és a fúró is. A bakancsszárítóban pihent. A ’Winterraum’-ban van a szállásunk. Ezt a barátaink közbenjárásával kaptuk meg. Olcsóbb így kicsit, bár nomádabb, de nekünk ez kell.  Magunk vagyunk, és nem gond, hogy főzünk benn. Fenn a házban van mosdó és wc, kinn forrásvíz, és egy kis raktár nyílik a szobánkból, ahová pár cuccot berakhatunk, és konnektor is van. KGy-t már nem találjuk a házban, kora délután indultak Eckarttal és váltják lenn a két dolgozó barlangászt. A Tellersack-kanyon nagyon szűk, csak kis baggel lehet közlekedni. Kialakítottak egy kis bivakot, így 2-2 ember tud felváltva térképezni. Másnap Csabcsival és a fúróval kiegészülve ismét leereszkedünk az SKS-ba. Gyurci és Zsé folytatja a beszerelést, és kiépítést. Térképezésre nem marad már idő. Dorral 8-ra kiérünk, és várjuk a fiúkat alkalmi bivak öltözetben: kabátként a hátizsák esővédő huzatát használjuk, nadrágként a kamáslit. Éjfélre érünk a házhoz, és főzni kezdünk. KGy-ék éjjel 2 körül futnak be hulla fáradtan, és Eckart kissé csalódottan. A barlang -515m-nél megállt! Kicsit aludtak lenn, és barlang kb. felénél lévő bivakból 8 óra alatt értek ki. Hát ennyire szűk! A kötelek lenn maradtak részben beszerelve, ők többet nem mennek le, az tuti! Másnap a fiúknak pihenőnap, mi Dorral hazaindulunk, és meg sem állunk a klubig. A fiúk még egyszer leereszkednek, kb. -440m-ig feltérképezik a járatot, és kiépítik -550m-ig, ahol egy vízszintes patakos ágra bukkannak. Jobbra-balra mennek utak. A kiszerelés fárasztó, de az új járatok mindenkit izgalommal töltenek el. Vissza kell még jönni!

Szombat reggel indulunk, Balu nélkül PG kocsijával. Ő egy nappal későbbre ígéri magát, kissé kiégett az előző munkahét alatt. A parkolóban összefutunk Reinharddal. Kevesen vagyunk a sok cuccra, hiányzik a tavalyi népes sherpa csapat. Gyurci zsákja brutál, súrolja az 50 kilót! Persze szokásához híven megkaparintotta a fúrót az aksikkal, a töltőjét, még jó pár aksit, no és némi kötelet is. Sok kaját is viszünk, drága nekünk a hütte. Dor és PG viszi a közös felszerelés nagy részét. Idén Csabcsi helyett Dor gondoskodik az alsógatya-fílingről, kis boxerben nyomja. Nagyon meleg van, kis túlzás volt a téli nadrág, amit hozott. Gyurcival komótosan haladunk, mindenkivel elbeszélgetünk, legyen nyugger oder hegyimentő. PG hamar felér, aztán Dor is, és visszajönnek elénk. Gyurci zsákjából kettőt csinálunk, én is lepasszolok pár dolgot. 6 után érünk fel, elfoglaljuk a szokásos remek helyünket, a ’Winterraum’-ot.  Jó sokáig beszélgetünk a kocsmában, és már egészen besötétedik, mikor megpillantjuk a Tellersack- ban leereszkedő Eckart és Karl fényét. Csatlakoznak hozzánk , és megbeszéljük a programot.

Vasárnap Eckart Karllal további barlangokat keres, mi a SKS-ba megyünk, Dor és PG a Hochtor-on át haza. Gyurci 5 óra alatt bedobálja a cuccot a barlangba, du. 3-ig -440m-ig jutunk. Még kb. 110 van hátra a tavalyi végpontig, de mára ennyi elég. 3h15min alatt érünk ki. Elöl megyek, teperek nagyon, mert a fiúk gyorsabbak. Reinhard ’texasi kettős’-sel mászik, utána Gyurci. Ennyit még sose jöttem egyben felfelé, nem is sikerül jól beosztani az erőt. Reinhard féltávnál még azt mondja, milyen gyors vagyok, az utolsó hosszomon már azt: Andi kaput! És télleg! A combomat elönti a tejsav, és ott is marad még két napig. 8-ra érünk vissza, Balu sehol. A házban beszélik, hogy látott valaki egy magas árnyat haladni nagy zsákkal felfelé. Gyurcival csak törjük a nyelveket, nem tudunk meg többet. Jobb ötletünk nem lévén, főzögetünk. Már majdnem 10h. Leszaladok a forráshoz vízért, és hirtelen megjelenik mögöttem az árny. Én kiáltok először, így ő jobban megijed! Balu zörög lámpa nélkül a botjaival.

Hétfőn Eckart a nemzetiparktól érkező paleontológusokkal megy csontokat gyűjteni-vizsgálni, mi meg pihenőnap gyanánt a Rosskar északi falán, illetve a fal alján lévő kataszterbe vett lukakat nézzük meg, de csak az alsók bizonyulnak barlangnak (5m-nél nagyobb, ugye!). A fiúk rögzítik a koordinátákat, fotóznak, én csak a slószomat túráztatom. Az egyik szűk bejáratot bontani is kell, Balu mászik le. Beesik a lámpája egy résbe, Gyurci utána mászik a túrabottal, hogy kipiszkálják. 4-re a háznál vagyunk, eszünk-iszunk, megoldjuk a világ gondjait. Este csatlakoznak hozzánk a tudósok is, és Günter, akit tavaly ismertünk meg a térképész tanfolyamon. Megmutogatják a csontokat, az egész kocsma feszülten figyel! Hoztak fel szarvasmarha álkapcsot Krisztus előtt 300-ból, pár száz éves komplett fejet, kutyakoponyát.

Kedden Reinhard gyomra még mindig nem az igazi, felszíni túrát tervez, az én izomlázam meg csak erősödött, semmit nem tervezek. Az SKS-tal az a gond, hogy sehol nem lehet bivakolni, vagy csak komoly előkészítés után…talán… Elmenni a barlangig, leszállni -550m-ig, kimászni és visszamenni a házhoz, öltözéssel és kis tökölődéssel 8 óra! Ehhez jön még a további kiépítés, beszerelés, térképezés. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a csapat egymást követő napokon nem tud lemenni. Az osztrákok fantasztikusan térképeznek, de a kiépítés, beszerelés ránk hárul, illetve idén csak Gyurcira. Így Baluval és Eckarttal folytatja az SKS beszerelését, és a térképezést. Kicsit izgulok, meg tudják-e nélkülem oldani! :-) Egész napomat fekvéssel és napozással töltöm. Hallgatom a vidám nyugdíjasok kacagását! Az idő meglepően gyönyörű, és a hétvégig ilyen is marad. Ez fontos, mert a barlang második aknájába becsöpögő víz kis szemerkélésre is vízeséssé duzzad. Éjfélre ígérik magukat a fiúk. 10 perccel előtte ébredek fel, kémlelem a hegyoldalt. Észre is veszek egy kis fényt, de az ellenkező oldalon. Aztán az is kialszik. Nagy a csend, aztán mégis mintha hallanám egy bakancs, meg a túrabotok kopogását. Majd előbukkan a sötétből egy újabb árny – Peter -, 100m kötéllel a zsákján. Megbeszéljük ki kicsoda, és milyen barlangokba jártunk. Mivel nem tudja, melyik a szobája, beinvitálom egy kupica pálinkára és teára. Együtt várunk. Éjjel 1-re megjön a csapat. Felmértek 188m vízszintes járatot másfél óra alatt. Eckart rajzol, mint a villám, Gyurci mér, Balu fordít! Többre nem maradt idő. Balu több éves kihagyás után tért vissza, kicsit sok volt neki. Nem baj, a lényeg, hogy itt van, és maradandó élménnyel távozik.

Szerdán a fiúk pihennek, és meg elmegyek Reinharddal, Peterrel és Karllal a Rosskarschacht-ba ellenőrizni pár poligonpontot. Kényelmes túrának tűnik, majd a csávók viszik a bageket. Karl viszont a bejáratnál hasfájásra panaszkodva visszafordul, így mégis csak jut egy. Szűk bejárati rész után impozáns aknába jutunk. Onnan szűkebb kanyargósabb járat megy lefelé kb. -150m-ig, ahol összetalálkozik még egy aknával. Na ott lenn van valami gubanc! Ellenőrizni nehéz, mert rendkívül sok hó és jég van, de valamit méricskélünk azért. KGy, Gyurci és Zsé szerelte-mérte ezt a barlangot a legelső kutatóhéten, még 2009-ben. Kimászunk, a nagy aknában rendesen csöpög a víz. Kinn picit esik. Talán ez volt a legszürkébb nap, de nagyobb eső nem is várható. Mégis péntekre tesszük az utolsó nagy túrát, naposabb idő várható.

Csütörtökön mindenki azt csinál, amihez kedve van. Eckart a felszerkesztett poligonokból arra következtet – de leginkább arra vágyik -, hogy az SKS vízszintes járata kilukad a Peternscharte északnyugati falán, így elindul megkeresni. Végül a terep nehézsége miatt nem jár sikerrel. Reinhard a Hochtor túloldalán mér fel pár kis barlangot, mi hárman pedig megnéznénk pár lukat a Sonnerstag északi oldalán, de a köd mindent befed. A nap hátralévő részét a szokásos főzögetéssel töltjük, valamit mentális készülődéssel – szunya a hálózsákban – a holnapi hosszú napra.

Pénteken kb. 9-kor indulunk a háztól négyen térképezni, majd kiszerelni kedvencünket. Gyorsan megy az ereszkedés, fél 2-kor lenn vagyunk az alján. Gyurci megmutatja nekünk a végpontot a jobb oldali ágon, amit majd Peterrel mérünk. Ő Reinharddal a baloldaliba megy. Nittel, szerel – ott van még kis ereszkedés -, a társa egyedül mér, rajzol (így szokta). 6-ig mérünk, és mi el is jutunk sajnos a járatunk végére! Megy az még tovább, de felül nagyon elszűkül. Alul talán át lehetne férni, majd jövőre megnézzük. Vízesés hangját viszont hangosan hallani. Gyurciék vizesen, sárosan térnek vissza, arrafelé van még mit mérni. 7-körül indulunk kifelé, a kiszerelés Gyurcira marad. Reinhard segít neki, amit tud, de ez akkor is elég nagy falat. A bagek transzportját se gondoljuk át, az segítene a kiszerelőn. Nálam csak a nittelő cucc van, így gyorsan haladok. Az utolsó 3 aknasoron viszek baget. Fél 2 körül ér ki mindenki, a kötelek a helyükön depózva. Csak a köztesek jönnek fel, és az utolsó 200m csuromvizes kötél. Visszajöhetnénk másnap érte, de Gyurci inkább bevállalja újra az orbitális zsákot. Egy hét alatt 3x járt lenn. Hazafelé kínlódás az út, de Balu forró teával és sörrel vár minket. Aznap ő levitte a már felesleges cuccokat a kocsihoz (a fúrót az összes tartozékával, köteleket, saját cuccát), hogy vasárnap könnyebb legyen. Az osztrák fiúk fél 4-kor a mosdóban összetalálkoznak egy túristával. Ő meglepődve kérdezi, hogy ilyen korán indulnak? Neeeeem, mondják ők, most jöttünk vissza! :-)

Szombat a pihenés és a mosás napja. Pillanatok alatt cigánytáborrá varázsoljuk a hütte környékét. Mindenen overálok, műnyulak, beülők lógnak. Koszos zoknik, aláöltözetek fertőtlenítődnek a napon, a korlát tele van karabinerekkel, a hinta állványa kötelekkel, mi meg jókedvűen csomózgatjuk az AS dinemáit, és felváltva sikároljuk a cuccot a teknőben. Balu elmegy kicsit túrázni az osztrákokkal ellenséges területre (szomszédos kataszter), mi meg Gyurcival meditálunk a hálózsákban. Nyitva a helyiség ajtaja, fekve bámulunk kifelé. A túristák meg befelé. Meg-megállnak, benéznek, beköszönnek. Mintha ki lennénk állítva: magyar barlangászok otthonos hajléka az osztrák hegyekben a XXI-századból! :-) Búcsúvacsora, búcsúivás! Készültünk! Van nálunk UNICUM. Tavaly szoktak rá barátaink, és egész héten ezt keresték rajtunk. De nem úgy van az, ki kell érdemelni! Éjfélig mindent össze-vissza iszunk! Van bor, sör, enciánsnapsz, unicum és víííííz (???) is.

Jönnek az adatok! 484m-t mértünk fel az SKS-ben, a hossza így 1514m lett, és ezen kívül a kis barlangokból összejött még 1.006m.

Balu révén sokat javult a kommunikáció is, remekül beszél németül. Nagyon szimpatikus is ez az osztrákoknak. Nincs mese, jövőre foglalt helye van! És mi is megígérjük, hogy jövünk.

Vasárnap összepakolunk, kitakarítunk, és rendezzük a számlát. Rendeznénk! Sajnos a szállás duplája lett, mint amire számítottunk, bár még így is alkalmi. Kölcsönkérünk a kollégáktól! Ahogy KGy mondaná: “Nyugi, ez a magyar imidzsbe belefér!” Le a hegyről, autózás haza!

“Schulungwoche”, 2010 vol.II.

2010. július 30., péntek
Indulás. KGy-ig még egész simán eltaláltam (na ja, egy háztömbnyire lakunk…). Aztán irány Andihoz: leparkoltunk a Rákóczi utcában – ez is kipipálva. Csak egy apróság kerülte el a figyelmünket: az utcanévtábla eggyel kevesebb X-et tartalmazott (értsd: a 20. ker. helyett a 10. ker. hasonló nevű és – bár ezt utóbb hiába bizonygattam KGy-nek – hasonló fizimiskájú utcájában vártuk Andit). Gyors korrigálás után újabb programpontként felmerült a “baleseti” is, szerencsére azonban Andi nem kellően nagy slunggal csapta rá ujjamra a kocsiajtót (nem is értem, pedig saját bevallása szerint már Klárin is gyakorolta). Az indulás viszontagságai után viszonylag nyugis úton jutottunk el szálláshelyünk, a puchberg-i sípálya melletti parkolóba. Másnapra mászás volt a terv, hármas partiban, amitől nemcsak sajgó ujjaim, hanem erősödő megfázásom és rutintalanságom is elrettentett… (Dia)

2010. július 31., szombat

Az elmaradhatatlan KGy-féle ütemterv szerint programunk a következő volt: felkelés – 6:00, indulás -7:30. Ezt TBE-sekhez nem méltó módon – és a csapkodó pungának köszönhetően jórészt ébren töltött éjszaka ellenére – tartottuk! A „bajnokok reggelijét” elfogyasztva (megfelelő mennyiségű poralapú fehérje- és szénhidrát-bevitel után) már képesnek tartottuk magunkat a 9 kötélhosszas út leküzdésére, illetve a beszállásig való „felküzdésre”. A mászóút kezdetéig törpefenyveseken, kőtengereken, és szerencsénkre egy-két forrást is keresztezve vezetett utunk. É-i falat szemeltünk ki, hogy ne legyen túl meleg. Hát, erre mondják, hogy kezdetben jó ötletnek tűnt – kár, hogy „-10°C” volt… Lassan haladtunk, mert noha volt néhány igen könnyű hossz (így én is csak két szakaszon kellett, hogy rásegítsek a jó öreg croll-poa technikát alkalmazva, és Andi is egyre többször mászott elöl), de ezek elég hosszúak voltak és jó sok időt eltelt mindig, mire a harmadik ember is felért. Ráadásul az utolsó hossz rendesen besz*atott: Andi és KGy is nekivágott kétszer, mire megtaláltuk a helyes utat egy rendkívül szűk kéményen keresztül: bagjeinket kantárra lógatva tudtunk csak felvergődni a platóra, ahol az ütemterv szerint 16:00-tól sütkéreztünk volna – valóság: 16:00-kor kb. az út 2/3-ánál jártunk, 19:30-kor pedig már meg is pillantottuk a platón a lomhán lemenő nap sugarait. Gyors fényképezkedés után elindultunk lefelé a platóról a piros turistajelzésen (osztrákéknál csak az van…). „B*meg, mindjárt sötét van!” Ráadásul a turistaház után nem sokkal lazán lesétáltunk a piros jelzésről. Nem baj, megyünk tovább. Kuloárokon ereszkedés, meredek lemászások, szakadékok, letörések. És nincs tovább, már félig-meddig járható út sem. Belátjuk, hogy eltévedtünk. Vissza! A rövidesen megtalált piros jelzésen visszajutunk a turistaházig. Hidegzuhanyként ér minket a hír: Matraclager nicht! Just room, 27 Euro, with „zöldkártya”: „only” 19, mit Früchstück (én persze lenn hagytam a kártyámat). „Bőséges” vacsoraként jut 1/3 szendvics, 1/3 paprika (tegyük hozzá gyorsan: made in USA!), 1/3 Sport szelet (When you need some energy!). De legalább nem csapkod a punga! (Hát, 19 Euróért ne is!)
(Kgy írása: http://tbe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=59&Itemid=1)… (Dia)

2010. augusztus 1., vasárnap
Gazdag reggeli után ereszkedés. Megvan a piros jelzés, vigyázunk is rá nagyon. 3 óra alatt vagyunk lent (tehát este kb. még 2 órát ereszkedtünk volna tök sötétben, víz és élelem (és jelzés) nélkül).
Ami a Schulungswoche ütemtervét illeti: 12:00 – találka a Geozentrumnál, 13:30 – beginning of the course. Ungarns nicht!
Magyarok: 15:00, büdösen, éhesen, szétcsúszva. Az osztrák (német?) precizitással megszervezett Schulungswochét kicsit összeziláltuk a cca. 3 órás késésünkkel.
Bemutatkozásként pár szót mondunk magunkról. Mi kezdjük, így KGy utólag nem túl elégedett: nem „fényeztük” magunkat eléggé. Kiderült ugyanis, hogy van, aki csak májusban (!) kezdett barlangászni – de legalább volt a Speleo100-on (és nem mellesleg a József-hegyiben is, ahol mi még soha a büdös …)…
Egy kis vetülettan után (mi fán terem a geoidunduláció?) irány a Kraushöhle!
Ez a barlang számunkra arról lett emlékezetes, hogy iszonyúan hasonlít a Matyira. Azzal a különbséggel, hogy itt talán még kifejezettebb, szabályosabb gömbfülkéket találunk, amelyek nem pusztán a keveredési korrózió és a meleg szénsavas víz, hanem leginkább a kénsavtartalmú víz(gőz) oldó munkájának eredményei. A Kraushöhle egyébként viszonylag magasan a hegy oldalában nyíló, immár fosszilis barlang. A kénsavas oldásra azonban elegendő bizonyítékot jelentenek a völgytalpon feltörő kénhidrogénes források. A barlang képződmények tekintetében azért többet ad, mint a Matyi, s a cseppkövek és nagyszámú borsókő mellett itt montmilch-ben (hegyitej) is gyönyörködhettünk. ( www.kraushoehle.at ).
Este még eligazítást tartanak nekünk a sógorok a másnapi programról. Én már nehezen bírom levegővel, elfújok egy benzinkútnyi papírtörlőt –  „nyugi, Dia, ez a magyar image-be belefér!” –, pedig van pzs-m, csak nemtom hol (az 5. napon elő is került…). KGy végre megmondja a frankót az osztrákoknak (3-4 fős csapatokban fésüljük át a Beilsteintől délre fekvő, kb. 2 km2-es területet barlangok után kutatva), oszt mehetünk a szállásra aludni (a jobbaknak memóriahabos matrac is jut :-) !)… (Dia)

Pár szó a tanfolyamról: Osztrák barlangász barátaink meghívására veszünk részt ezen az 1 hetes oktatáson. Eckhart Hermann és Lukas Plan vezeti a képzést a Gams bei Hieflauban (Steirmark, az Enns patak völgye) található ’Geozentrum’-nak nevezett geológai és természetvédelmi központban ( www.geoline.at ). Lukas geológus és a bécsi természettudományi múzeumban is dolgozik, gyakorlatilag főállású barlangász. Eckhart is öreg motoros, civilben valamiféle önkormányzati tisztviselő. Ez nem látszik rajta: szikár, strapabíró csávó! Segítségükre van még Günter és Harald a Gesause-i nemzetiparktól. 13-an vagyunk diákok, egészen vegyes barlangász tudással és szintén vegyes célokkal. Mi (KGy, Dia, Andi) azért vagyunk itt, mert azon túl, hogy érdekel minket a térképezés, aktívabban részt szeretnénk venni az osztrákokkal közös barlangkutató projektekben, nem mellékesen a hazai barlangok felmérésénél is kamatoztatnánk a most megszerzendő tudást. Diáktársaink: Klaus geológusnak tanul (és soha többé nem jön barlangba); Kathy biológusnak (barlangi létformák), Andreas és Mosel (a lelkes kezdők); Brigitte és Heinrich, a szimpatikus grazi barlangászok; Matthias, a vidám ’Serlock Holmes’ külsejével; ápólónő-cuncimadár Sylvia, kötéltechnika-oktató Margit és jóképű Michael (Margit pasija; ő kedves és segítőkész, Margit valszeg ezért nem :-) ), akikhez annyira nem sikerült közel kerülni. Rajtunk kívül mindenki német nyelvterületről jött, így az oktatás németül folyik, Eckhart rendületlenül fordít nekünk angolra. KGy remekül beszél angolul, Dia ért és olvas ezen a nyelven, de ritkán szólal meg, én 20 évvel ezelőtti német nyelvtudásomat – ami akkor még ’élő’ volt – próbálom ötvözni azóta felszedett angol szókincsemmel. Így elég sok kérdésem marad megválaszolatlanul. Az osztrákok profin térképeznek, így ennek a hétnek a célja, hogy elsajátítsuk az alapokat a tényleges méréstől a dokumentálásig. Végig megyünk a folyamatokon a barlangok felkutatásától és pozíciójuk rögzítésétől, egészen a rajzos-írásos anyag elkészítéséig. Közben betekintést nyerünk az osztrák barlangnyilvántartás rendszerébe is. Rengeteg feltárandó és feltérképezendő barlangjuk van. Módszerükre jellemző, hogy a barlang kiépítése a térképezésével együtt halad. Ez sok munka és idő, ember-, és felszerelés igénnyel.  A TBE barlangászai ebben nyújtanak évről-évre segítséget, és hogy ne csak ’nyers testi erőnket’ tudjuk felajánlani, nekigyürkőzünk hát a térképezésnek!… (Andi)

2010. augusztus 2., hétfő

Találka: 8:00, Geozentrum, 9-ig tökölődés. Indulás a hegyre: 10:30. Próbálunk felfelé rövidíteni, de a csalánoson át nem érdemes. Turistajelzés itt nincs, csak a vadászok által elejtett foszforeszkáló pöttyök a fákon. Ehhez képest az alsó-hegyi lófingató semmi… Úgy látszik, ezen a héten fényes ösvény nem jut nekünk! Felérünk délre, így már csak 3 óránk marad, hogy fél km2-t átfésüljünk és barlangot találjunk. Az első 10 percben neki is szaladtunk az Ann-Kluftnak (hasadékbarlang, alul hókitöltéssel). De nem mérhettük fel, ez majd a szerdai programpont lesz. Csak a GPS-koordinátákat tároljuk el és egy laza skiccet készítünk. Rögtön mellette volt az Ann-Schacht. Ezután találkoztunk Ritával (ld. később), aki áfonyagyűjtés közben még két zsombolyt talált nekünk: az egyik volt az Ann-Schneeschacht. A másik ugyan nem volt túl mély, ám mellette, az útkanyarban találtunk egy ígéretesnek látszó zsombolyt (Ann-Kurvenschacht). A további rész átfésülése már nem járt sikerrel, sem barlangkutatási (2 kicsi, 5m hosszú illetve mély, a sógorok számára barlangnak nem tekinthető lukat találtunk), sem egyéb szempontból. Műszereink száma kétharmadára csökkent, a barlangok mellett immár a lejtszögmérőt is keressük (sajnos tokja terepszínű, így ez reménytelen vállalkozást jelent).
A helyi Hütténél találkozunk a többiekkel. Az ütemterv szerint kávéfőzés következik, ám ezt az osztrákok meghiúsítják. Günter megmutatja nekünk a terület egyik nevezetességét, egy jégbarlangot (a nevét sajnos nem sikerül megjegyezni, utólag nézzük meg a térképen; hát tényleg bonyolult: Eishöhle!).
Elindulunk lefelé. Terv: egy óra alatt leérünk. Velünk jön még Brigitte és Heinrich (utóbbi különösen szimpatikus, mert érti az „állatok” nyelvét – magyar a felesége), valamint Mathias. Ő hasonlított ránk a legjobban szakadt pólójában és pamutcuccaiban (bár a wc-papíros póló – alsógatya modell még tőle is távolabb állt); a többiek túl „normálisan” néztek ki tetőtől talpig Mammut-szerkójukban. Lefelé a megengedett 10%-os veszteségen belül vagyunk, csak Brigitte-t hagytuk el, és leérünk kb. egy óra alatt. Ő már ott várt ránk, talált egy rövidebb, dzsindzsamentes, unalmas utat. (A csaj egyébként furán működik: 2 szendvics+1 doboz cigi/nap).
Visszaérkezve Gamsba az osztrákok az étterem, mi pedig a kempingi tűzrakóhely felé vesszük az irányt. A kiadós, „soha-ne-próbáld-otthon” marhapörkölt-tortellini egyveleg elfogyasztása számunkra nem egyszerű, de legalább a kutyának ízlik. Este nyolckor a szokásos összejövetel a zentrumban, beszámolók és a másnapi tervezgetés. Mi villámgyorsan lecsapunk a Bärenhöhlére, így már tízkor sikerül hazaindulnunk…. (Dia)

2010. augusztus 3., kedd
Egy órás kanyargó kocsiút, ahonnan az osztrákok szerint félórás séta(!) a barlang. Harald vezetett minket az acélvégű erdőjáró botjával. Állítólag csak egy kényelmes út vezet fölfelé. Nehéz volt elhinni, hogy pont ez az. Gyakorlatilag 60°(?)-os lejtőn mentünk fel direktben, fatörzseken, csalánoson, köveken keresztül, szemetelő esőben (ezért, sajnos, felvettük a poncsót, ami nem könnyítette meg a mászást). Azért bírtuk az iramot, időnként rá-rá léptünk Harald sarkára.
A Bärenhöhle egy kb. 3 km hosszú, horizontális barlang, két nagyobb omladékos teremmel. Utóbbiból felmászva egy kis kanyargós, bonyolult és rendkívül huzatos járatba juthatunk. Mi Günterrel és Haralddal először antropogén nyomok és szemét után kutatva ezt a részt vizsgáltuk át, egy cca. 5m mély vertikális járatig, ahonnan – kötél híján – visszafordultunk. (A medvecsontok mellett a további találatok: karbidhalmok, 1.5 l-es brandys üveg, sörnyitó, porcelánkistányér felespohárral 4 főre. Mindent kihoztunk, Haraldék felajánlották, hogy szuvenír gyanánt hazavihetjük…)
Míg a másik csoport a barlang 2. nagytermét kezdte mérni, mi a már félig ismert felső járatszakaszt kaptuk. Itt szembesültünk a felmérés nehézségeivel: hideg, műszerek használata, pontok kijelölése, rajz. Úgyhogy már nem Suunto Tandemre vágytunk, hanem a Laser X-re, ami egy gombnyomásra mér távolságot, lejtő- és irányszöget, míg mi erre három műszert használunk (azaz jelenleg csak kettőt). Azért felmértünk cca. 40 m járatot és elindultunk lefelé, ami a várakozással ellentétben nem is volt annyira szörnyű. Esőre állt, a zuhanyzóban főztünk (de előbb hagytuk szobatársunkat, Klaust lezuhanyozni). 8-kor vissza a bázisra. Terv – felmérjük a hétfőn talált barlangjainkat…. (Dia)

2010. augusztus 4., szerda
Reggel indulás, de hogyan? Két autónak van behajtási engedélye. A magyarok ’natürlich on foot’ A többiek ezt már nem bírták nézni, erőszakkal elvették a bageinket. Terv – 80 perc. Szintidő – 70 perc. Bagek nélkül persze, ami KGy szerint szinte már csalás.
KGy mérte Lukassal az Ann-Kluftot, amíg mi leereszkedtünk az Ann-Schacht-ba, ami 30 m mély lett, és amúgy elég pofás is. Ennél a barlangnál szembesültünk azzal, hogy a kiterített metszet a vertikális barlangoknál kicsit nehezen értelmezhető. Ennek tudatában kell felvenni a poligonpontokat, eddig a felismerésig azonban csak a csütörtöki digitalizálás során jutunk majd el. Utána KGy és Dia az Ann-Schneeschachtot mérte-rajzolta, én pedig leereszkedtem az Ann-Kurvenschachtba. Sajnos egy rövid lábú és egy rövid kötél nem jó páros. És még az idő is rövid volt, igy ide még vissza kell jönnünk.
A zsomboly ca. 40-45 m mély, alján nagyobb teremmé bővül. Belengtem kicsit, így annyit láttam, hogy vízszintesen két irányba indul tovább a járat. Az egyiknek láttam a végét, a másik kérdőjeles, de feltehetően elvégződik.
Indulás le, terv – 40 perc. Szintidőn belül teljesítve, bár az utsó kilómétert futottuk! A csalás kompenzálására KGy kiosztott még 5 db 6 ütemű fekvőtámaszt. Ez a csávó nem normális, de mi se, mert szót fogadunk. Haza, és mert süt a nap, kinn főzünk. Szakácsunk mai menüje tortellini paradicsomos téliszalámival és az összes fűszeremmel. Kicsit dominált a szalonnazsir. 8-kor ismét együtt, a másnapi program ‘indoor’ feldolgozás lesz. Echkart elbúcsúztatta Gyjorgyjot, Gyjorgyj is mond pár kedves szót, majd a sorsunkra hagy. Lefekvés előtt még rendet rakunk az autóban (előkerült Dia 5 napja eltűnt pzs-je, ez reggelig elég lesz neki), és hazaküldjük a felesleges felszerelést. Cserébe kapunk egy laptopot, de erről majd később… (Andi)

2010. augusztus 5., csütörtök

Árván maradtunk. Hiányzik apa. Szerencsére Klaus elfuvaroz minket a bázisra. Klaus amúgy hegymászó, és csak a lába 150 cm hosszú. Elkezdjük a feldolgozást. Megismerkedünk a ‘Compass’ programmal, amiben a térbeli poligonokat szerkesztjük. A barlangokhoz leírás is kell, kösz KGy a WordPad-et, nagyon felhasználóbarát. Amúgy ezen a téren is kicsit szakadtak vagyunk, ketten egy szál laptoppal és egy ragadós egérrel. Így aztán a CorellDraw-s térképrajzolás, úgy fest, itthonra marad. Echkart foglalkozik velünk. Egy kommunikációs bermuda-háromszög van közöttünk, pedig Diával elvileg egy nyelvet beszélünk! Poligonszámításnál Dia vadul elkezd fejben gyököt vonni, de Echkart arcára nézve inkább nem von. A társaság ebédelni megy.
„Echkart megkérdezi: -Du ju vant tu lív hír? -Jesz! -Du ju vant tu sztéj hír? -Jesz!”
Mindezt mosolyogva, bólogatva! KGy mondta, hogy kommunikáljunk…..
Ebédszünetben elmentünk az Enns völgyébe és megnéztük a patak mentén a ca. 30 m magas, gyönyörű szinlőkkel tagolt konglomerátum falat. Délután folytköv. Este kötélmosás (Margitkánál egy kicsit többet húzogattuk, tisztább is lett), majd dőzsölés egy étteremben (Winnie the Pooh és Dagobert Duck. Hát persze, hogy a gyerek menü). Este a megbeszélés helyett Lukas Plan beszámolója egy 4 hetes texasi barlangász konferenciáról (2009). Texasi és mexikói csodákat láttunk pl. a Lechuguilla-t. Ezen az éghajlaton a műnyúl és az overáll ismeretlen. Rövidgatya, póló (texasi kettős), térd és könyökvédő az egyéni alapfelszerelés. És kiderül, hogy fölfelé 334 m-t egyben meg lehet tenni 45 perc ill. 2 óra alatt is. Utána még egy gyors döntés a másnapról. Megdöbbenésükre folytatni akarjuk a mérést a Bärenhöhlében. A többiek inkább a Geoentrumban rajzolnának…. (Andi)

Barlangok térképezése és dokumentálása: Valójában a mérés nem egy bonyolult folyamat, csak meg kell tanulni a műszerek használatát. Az igazi nehézség a poligonpontok felvétele, és a szabadkézi rajzolás. Nincs mese, ehhez gyakorlás kell. Horizontális barlangnál, mint a Bärenhöhle is, határozottan fejlődőképesek vagyunk. Valahogy logikusabb az egész dolog, hiszen a rajz a barlang jellemző vetületéről szól, vagyis alaprajz. Könnyebben megtaláljuk a geometriát leíró legalkalmasabb pontokat. Szépen rajzolni egyikünk sem igazán tud, de a célnak megfelel. (Derékszögek és síkok között töltöm időm nagy részét, nehezen tudok elszakadni a korrekt formáktól és a pontosságtól. Annyi perem van, és bugyor, és kitüremkedés. Mindent nem lehet lerajzolni, és persze nem is kell. Nagyon nehezen rázódok bele.) Vertikális barlangoknál viszont teljesen más a helyzet. Felülnézetet rajzolsz, minden egymás hegyén-hátán, miközben függőlegesen közlekedsz, társad pedig feletted lóg. Ráadásul a felvehető pontok helyzetét erősen korlátozza a beszerelt kötél helyzete. Szóval káosz a köbön. Madzagok lógnak mindenfelé, az egyiken a mappa, a másikon a ceruza, harmadikon vonalzó,..…és a poligont még helyben fel kell szerkeszteni. Feldolgozásnál kiderül, mennyire fontos a jó rajz. A poligont az adatokból újra szerkesztjük a ’compass’ programmal, így a hibákat ki tudjuk szűrni. Ebből a térbeli vonalhalmazból képezünk egy felülnézeti képet és egy kiterített metszetet. Ezt importáljuk be egy rajzoló programba (esetünkben CorellDraw). Ebbe kerül a scannelt szabadkézi rajz is léptékhelyesen. Itt jön a szép rajz jelentősége. A kitöltésekre alig emlékszünk, sok helyen nem jelöltük rendesen. Nagyon pici a rajz, a papír koszos, néhol a víztől elmosódott az írás. Erre jobban kell figyelni. És már csak a rajzolás van hátra. Ez mehetne szabadkézzel is, de az osztrákok már géppel rajzolnak. Ennek előnye, a digitális forma. Még a programmal is csak ismerkedünk, de lassan rájövünk az összes fortélyra… (Andi)

barenhohle_beszamolo_kicsi2

2010. augusztus 6., péntek
Kis csapatunk: Echkart, Harald, Andreas és Mosel, + Ungarns. Eckart gondos túravezető, a két srác miatt 80 m kötelet viszünk. Andreas alkalmazott matematikus, nem a tettek embere. Barlangász múltját a Speleo Hungary 100 jelenti. Moselt 2m-es extrém hegymászó apja küldte közénk, de szegény elég messze esett a fájától. Egyébként szimpatikusak, mert vállalkoztak erre a számukra nehéz felmenetelre. A meredek részeken kapaszkodó köteleket helyezünk el, csomókkal. A fiúk csomózó tudása a ’marinéni’-vel ki is merül. A barlangban Echkarttal és Haralddal tartanak, ahol lehetőségük nyílik életük első kötéltechnikai gyakorlására és egy kis térképezésre is. Mi meg felmérünk még cca. 30 m járatot. A számítógépes feldolgozás után tisztult a kép, jól haladunk együtt. Én megfelelő pontokat keresek és mérek, Dia rajzol. A formákat megbeszéljük, és a rajz hasonlít is a valósághoz. Újramérjük a keddi poligont is. Biztató, hogy az értékek stimmelnek, a hibát a csúnya írás eredményezte: 40 fokot olvastunk 4 helyett! Ebből is tanulunk! Dia a régi, gyűjt egy kis vízmintát! Szerencsére nem azt issza meg az esti Neocitránnal! Ez az utolsó este, mindenki köszönetet mond mindenkinek. Mi leginkább Ritának, a kedves vagány hölgynek, Günter feleségének, aki előadások alatt zoknit köt és finom sütiket hoz esténként. Günternek és Haraldnak szíve csücske lehet a Bärenhöhle, mert nagy érdeklődéssel nézegetik rajzainkat és kétszer is megkérdezik, hogy folytatnánk-e a ’bírkév’ felmérését. Szeretnénk! Iszunk egy kis bort, és ennek hatására elkezdjük írni a beszámolót… (Andi)

2010. augusztus 7., szombat

Lukas meghívott minket vasárnapra a Hierlatzhöhlébe, de úgy döntünk, inkább hazajövünk. Az eső szakad, Dia állapota sem javul, és már én sem vagyok a toppon. Lukas kocsijába meg be sem fértünk volna. Délelőtt dolgozunk a dokumentáción, délután meg Eckarttal tartunk Bécsbe. Van még időnk a busz indulásáig, hát keresünk egy kávézót… (Andi)