Hochschwab szeptemberben, télen… Kutatóhét 2017

Idén is eljött végre szeptember eleje és így a nagy örömünkre már szokásosnak mondható Hochschwab kutatóhét, ami idén 1 nappal elcsúsztatva vasárnaptól-vasárnapig (2017.09.03-10.) került megrendezésre, mivel vendéglátóink közül páran a közeli Eisenerz-hegységben rendezett osztrák “Barlangnapokra” voltak hivatalosak, így a felszállítás Weichselboden-ből is hozzájuk igazodott.

A magyar egység idén nagyon szép számban képviseltette magát: Gyurci, KGY, Leto, Zsé és én. Egy kicsit morcik is voltak vendéglátóink ennyi felmérni-térképezni nem tudó lógós hallatán, de a fő projektünkön kívül besegítettünk még pár helyen és időközben a kidőlés is történt a csapatból, de ez már a történet része…

Fő célunk most is a Steinbockschacht (1.302/-606 m) volt, ahol a bejárat lezárása, felszerelés transzportálása, fix beszerelés kiépítése és a felsőbb részek továbbkutatása feladatok vártak ránk. Itt tavaly nagyon jelentős feltárások, sőt végre névadások is történtek. A 2016-os kutatóhétről sajnos nem írtam beszámolót, pedig nagyon megérdemelte volna!

Összegezve:

  • a bejárati szakasz egyik része megkapta a “Tolerancia Galéria” nevet :-)
  • a már ismert “Majdnem 100 m-es akna/Fast-100 m-Schacht” teteje melletti ablakon át bejutottunk a “Párhuzamos Univerzum/Paralelluniversum” 120 m-es nagy szélességű aknájába, ami egy kettéágazó kanyonon és egy hatalmas sziklákból álló omláson (“Boulderbar”) keresztül visszajutott a már ismert részebe, így azt a termet el is neveztük “Meeting Room”-nak.
  • A végponton várt viszont az igazi csoda! Már 2015-ben láttuk, hogy a barlang folytatása egy nagyméretű aknába tart, de minden várakozásunkat felülmúlta a megtalált “Hihetetlen-akna”, aminek végső mélysége a beszállási ponttól (kb. -320 m) mérve 270 m lett és szélessége is rendkívüli, sok helyen 30-40 m. Az egész tulajdonképpen 3 magasból összetartó akna egyesülésének tűnik, de valójában bevilágíthatatlan magasságúak felfelé a terek. A jelenlegi végpont egy kisebb aknánál kötélhiány miatt alakult ki, de továbbra is nagy keresztmetszetű járat tart tovább lefelé. Viszont a barlang ilyen mélységben és a tisztára mosott falakat nézve már valószínűleg jelentős mennyiségű vizeket szállít, így árvízveszélyessé lett nyilvánítva és a lenti részek kutatását a későbbiekben már csak télen folytathatjuk tovább. Emiatt vált szükségessé a bejárat lezárása, mivel az a tél során teljesen feltöltődik hóval és bár a felszínen megközelíthető (erről az elég tanulságos januári sítúránkon meggyőződtünk, ld.: Dani beszámolóját itt), de a bejárati szakaszban sok-sok métert kéne nagy keresztmetszetben ásni lefelé és befelé.

A hegy idén nem hazudtolta meg önmagát, akárcsak tavaly júliusban (erről ld.: itt) és a vasárnap 14 órás weichselbodeni találkozás idejében 2000 m-en ilyen webkamera képekkel “örvendeztette meg” harcba induló csapatainkat:

Webcam Hochschwab Schiestlhaus 2014.09.03. 14:00

Webcam Hochschwab Schiestlhaus 2014.09.03. 14:00

Nekem sikerült kihagytam ezt a kihívást, mivel aznap még csak a nyári szezonra adódott munkahelyemről repültem Bécs felé és közben csak az Alpok francia és svájci 3-4.000-es hófedte csúcsait nézegethettem, viszont a srácok arcán annyira nem volt őszinte a mosoly, mivel kaptak elég “díszítést” – némi szél, havazás és 20 cm új hó formájában – a közel 5 km-es és 800 m felfelét tartalmazó felmentel mellé:

Nem őszinte a mosoly...

Nem őszinte a mosoly…

Hétfőn viszont visszatért a “jó idő” és elkezdte olvasztani a havat, ami minimum kényelmetlenné tette a nagyobb vízvezető barlangok kutatását, így a teljes csapat a Schiestlhaus körül Wasserböden és Wetterkogel területek kisebb indikációinak kutatásával ütötte el az időt. Ránk pedig Barbarával és Hanaval egy hosszabb, 14 km-es túra várt, mivel a felszállítás hiányában a keleti irányból Seewiesen felőli megközelítést választottuk. Útközben Barbara felmért egy kisebb objektumot, miközben én fényképezéssel múlattam az időt és a hüttéhez érve egy ritka szépségű naplemente koronázta meg a napot:

Harc a fenyővel

Harc a fenyővel

Steinbock

Steinbock

Epikus Schiestlhaus

Epikus Schiestlhaus

Kedden aztán egy magyar csapat (Gyurci, Leto, Zsé) elballagtak pár bagnyi cuccal a Steinbockschacht-hoz és nekiálltak a lezárás elkészítéséhez, ami a korábbi tervek szerint egy stabil, fából ácsolt szerkezet lett volna, viszont hiába ajánlották fel az osztrákok a helikopteres felszállítást, annak megszervezése a félreértések teljes káoszába fulladt. Jobb híján így egy kötélből font a környező sziklákhoz lefúrva rögzített hálófonásba kezdtek bele, amire a későbbiekben majd egy méretre gyártott hálót terveztek rögzíteni.

Egy vegyes csapat (Lukas, KGY, én) szerveződött még, amit egy 1961-es térkép alapján 2015-ben jelentősen kibővített G’hacktsteinschacht (505/-115 m) kérdőjeleinek lezárására. Mivel én elvileg ismertem a helyet, így rám osztották a beszerelés feladatát, de ebben a mutatványban nem igazán értem el világrekord időt, mivel sokszor emlékeznem sem sikerült arra, hogy hova kerültek a nittek. Lukas készített pár jó képet a bejárat után lévő impozáns méretű teremről, majd elindultunk a kimászandó kérdőjel irányába, ami mint később kiderült nem volt túl jó ötlet…

Heinz-Möhler-Dom, G'hacksteinschacht (Lukas Plan)

Heinz-Möhler-Dom, G’hacksteinschacht (Lukas Plan)

A kutatási pontig két terem között van egy magas és elég cinkes felmászás, ahol helyeztünk el nittet korábban, de a felmászást még így is szükséges alulról biztosítani. Én még simán el is jutottam a felmászási pontig, ahol megkértem KGY-t, hogy biztosítson alulról és amikor elkezdett felmászni hozzám megtörtént a baj… Az egyik nagyméretű szikla, amin én néhány perccel korábban én még felmásztam megindult alatta és kb. 2 m-t visszaesett-csúszott és nagyon fájlalta a lábát. Szerencsére más komolyabb sérülése nem lett és bár a lába erősen lilulni és dagadni kezdett, de vállalta a barlangból való kimászást és a hüttéig tartó utat is. Természetesen aznapra lezártunk minden további műveletet, otthagytuk a felszerelést és elindultunk kifelé. Ez természetesen KGY számára nem volt sem túl gyors és sem fájdalommentes sem, de az első sokkon túl és a baleset viszonylag sikeres kimenetelén egy kicsit megnyugodva kapásból beindult a viccelődés. Sikerült egy újabb becenevet ragasztanunk rá (Turbofoot), illetve Lukas a kifelé tartó utat szimplán “ParaSpeleo Olimpics”-nak minősítette. :-) A hüttében felvett látlelet eredménye az alábbi kép volt, ami számára a kutatási hét befejezését jelentette, de a hegyről még le kellett jutnia valahogy, amire legkorábban a szerdai helikopter jelentette volna a leggyorsabb és legfájdalommentesebb megoldást, viszont az időjárás nem lett hozzá megfelelő. Végül csütörtökön sikerült saját lábán lemennie és hazajutnia, ahol egy repedt nagylábujj, egy törött 2. lábujj és a látható zúzódás lett a végső diagnózis 4-6 hét gyógyulási időt előre jelezve. Mondhatni olcsón megúszta-megúsztuk…

Turbofoot

Turbofoot

Szerdán egy átrendeződött csapat (Lukas, Gyurci, Leto) végül visszamentek a balszerencsés G’hacksteinschacht-ba és lezárták a kérdőjelet, valamint Leto befejezte a tegnapi baleset helyén lévő omladék lebontását is, szerencsére most kötélben lógva… Ennek eredményeképpen azonban némi időt vett igénybe számára a kötél omlás alól történő kibányászása…

Egy másik csapatunk (Zsé, PG) a barlangászatból erősen “kiábrándult” cseh kolléganővel (esett egy jó nagyot a felszínen) Hana-val kiegészülve elvállalt egy környi transzportálást a Steinbockschacht-ig, némi beszerelést és hálófonást. (Amúgy érdekes tény, hogy Hochschwabon egy cseh barlangász minden évben abbahagyja a barlangászatot. Tavaly a némi magyar felmenővel is rendelkező Joska döntött hasonlóan az első nap, amikor majdnem háromszor sikerült balesetet szenvednie egy napon belül.)

Mivel Hana nem akart barlangba jönni, viszont olyan nagy volt a köd, hogy még a barlang megtalálása is gps-es tájékozódást igényelt, így én először visszakísértem az útig, majd egy alaposan megpakolt baggel fejest ugrottunk a barlangba. Itt azonban gyorsan azonnal meg is torpantunk, mert a januárban még telehavazott bejárati rész és az elmúlt néhány évben jó ismerősünkké vált hólejtő, amin korábban végigvezettük a kötelet és lefelé csúszkáltunk extrém módon megcsappant (több tucat m2-nyi régi hó olvadt el 1 év alatt!) és a teljes bejárati részt újra kellett szerelni. Ez viszont nem mehetett túl gyorsan, mert a hó alól előkerült és sok éves-évtizedes fagyhatást elszenvedett kőzet minősége sok helyen nagyon gyenge volt. Aznap végül a “Majdnem 100 m-es akna” tetejéig jutottunk, miközben Zsé folyamatosan acél nittfülekkel fixre szerelte a járatokat.

Csütörtökön aztán egy nagyobb csapattal (Gyurci, Leto, Pauline, Zsé, én) tértünk vissza a barlanghoz. Leto és Pauline előre mentek, hogy áttravezáljanak a “Párhuzamos Univerzum” tetejénél, ahol továbbfolytatásokat sejtettünk, mi pedig némi hálófonás után további jelentős mennyiségű felszerelést transzportáltunk a 100-as akna tetejéig, ahol már elég csinos kis depó kezdett kialakulni. Miközben Gyurci még beszerelte az akna tetejébe vezető travezálást, a másik oldalról Leto már visszaszólt, hogy jelentős új járatokat találtak és elfogyott a kötelük. Örülve az újabb felfedezésnek gyorsan utánuk “hajítottam” pár tucat métert és Letoék hamarosan már a “Majdnem 100-as akna” felső részéből kiabáltak nekünk, mert sikerült átlyukadniuk oda is, továbbá egy lefelé tartó kb. 70 m-es aknát is találtak. Várakoztunk rájuk még egy kis időt, de a fázás erősebb volt és utána inkább már kint vártuk meg őket.

Pénteken majdnem ugyanaz a csapat (Gyurci, Zsé, Leto, Pauline) visszatért és hasonló beosztásban folytatta a tegnap elkezdett munkákat. A feltárás nagy sikert hozott és a barlang “felsőbb” részei kb. -200 m-ig kezdenek labirintusos jelleget felvenni, mivel Paulinének és Letonak sikerült egy kanyont találniuk és felülről bejutniuk a már ismert részekbe (“Boulderbar”, “Meeting Room”). Ez azért is jó hír, mert ezzel valószínűleg sikerült megkerülnünk a “Meeting Room” utáni szűkületet és omladékot, ami már korábban is veszélyesnek tűnt, de Gyurci szerint tavaly óta még láthatóan meg is mozdult. Közben Gyurci és Zsé folytatták a régi részben a fix beszerelés kiépítését és lejjebb transzportálták a felszereléseket.

Én aznap Otta-val a Potentialschacht-ba (2.099/-107 m) kerültem beosztásra egy kis robbantásos repesztésre. :-P A hely egy már kb. 10 éve kutatott barlang (szűk, elég labirintusos, minden irányba folytatási lehetőségekkel) és jót még nem sikerült hallottam róla, aminek oka később ki is derült… Ehhez azonban volt még egy elég élvezetes külön túrám a Steinbockschacht-ig az otthagyott felszerelésemért majd keresztben átkóricálva a karszton. A barlang valóban nem a legkényelmesebb túrát nyújta, bár a bejárata egy szép, méretes felszakadás a hegy északi oldalán, de hamarosan már szűkületeken kell átgebődni mindezt kötélben ülve… A belső, termes részek amúgy erősen emlékeztetnek a Solymári-ördöglyukra. Sok le-felszámás és hason csúszás következett egymást után és persze a “kedvenceim”, a sáros részek. A bontási pontig is hason csúszva érkeztünk és egy felegyenesedésre alkalmatlan teremben kezdtünk neki a patronozáshoz. A kőzet azonban nem nagyon adta magát, mert valami hihetetlenül kemény mészkőbe sikerült belefutnunk, ami a kalapács hangjára üveghangon csengett és a törési felületén szemmel láthatóan csillogtak a kristályok. A hely úgy nézett ki, mint ahol régebben vízfolyás volt, ami finom hordalékot rakott le. Az alsóbb “tágasabb” járatot a másik oldalon egy begurult szikla zárta el részben, viszont felülről egy nagyon szűk járat meg is kerülte.

Let's rock!

Let’s rock!

A lassú előre jutásba kissé beleunva elkezdtem szemezni a felső, nagyon szűk járaton való átgebődéssel, amin állítólag Hana egyszer már átfért, hátha a túloldalról sikerül besegítenem. Sikerült is, de csak úgy, hogy le kellett vennem a sisakomat, mert az már nem fért át és légzéskontrollt is be kellett vetnem, hogy átférjek mellkasban. A túloldalról aztán sikerült kiráncigálnom a begurult követ és némi további repesztés után már Otta is úgy gondolta, hogy átgebődik, mintegy letesztelve az “alkotást” és erről az oldalról is végez némi tágítást. Az újonnan megtalált terem mutatott némi folytatódási hajlamot, de kötél híján nem volt kedvünk kimászni egy olyan részre, amely látszólag aknában folytatódott. Mivel erre a napra nem volt több feladatunk, így összepakoltunk, kimásztunk, megvártuk a térképező Lukas-Lili párost és a festői naplementében hazaballagtunk:

Hazafelé

Hazafelé

Szombatra a Steinbock csapat barlangba menő kedve alaposan megcsappant az előző napi hosszú és fárasztó műszak után, nekem meg a Potentialschacht-os gebődésekhez nem volt újra kedvem még egyszer. Emiatt jócskán elhúztuk az elindulást és csak viszonylag minimális célokat határoztunk meg aznapra: Pauline-én elmentünk volna befejezni az új részek felmérését és vízmintákat vettünk volna, Gyurci-Zsé-Leto pedig a hálót véglegesítették volna. A terv jónak is tűnt volna, ha én nem közvetlenül a barlang bejáratánál jöttem volna rá, hogy a sisakomat a hüttében hagytam… Ezen hibámból fakadt paprikás hangulatomat szép körmondatos magyar káromkodásokkal és a nálam lévő felszerelések földöz vágásával sikerült némileg levezetnem. Mivel a többiek már nem is terveztek leszállni a barlangba, így náluk sem volt sisak, amit kölcsön tudtam volna kérni, így Pauline egyéni kalózakcióval levitt még némi felszerelést és vett pár vízmintát és közben a háló is elnyerte végleges formáját, amit végül 200 kg+ tömeg ráterhelésével az alábbi módon le is teszteltünk:

Az alpesi pók fogott 4 legyet

Az alpesi pók fogott 4 legyet

Vasárnapra már csak a szokásos elpakolás, leltározás, búcsúzkodás és lemenetel maradt, viszont a reggeli -1 fokban ez nem tűnt annyira jó szórakozásnak… De szerencsére az idő megkönyörült rajtunk és pár 100 méterrel mélyebben már a kilátásban is tudtunk gyönyörködni.

A hét így a kellemesnek általában nem mondható felhős, szeles és elég hűvös időjárás ellenére elérte célját, kb. 1.000 m-nyi új barlangjárat került felkutatásra és felmérésre, októberben és télen pedig folytatása következik…! :-)

Az osztrák beszámoló: http://cave.at/ex/tour.php?id=183

Hazafelé

Hazafelé

A résztvevők teljes létszámban:

Az idei kutatócsapat

Az idei kutatócsapat