Várkonyi Andrea: Nyáron menni a CANIN-ra buzis…

…mondta Steve a kocsiban. Mer’ milyen má’, hogy nem mínuszokban bivakolsz a ’NO PICNIC’-ben, és nem ásol két napig, hogy előkerüljön a bejárat a 8m-es hó alól.

Kezdő barlangász koromban egyszer majdnem elmentem a CANIN-ra, de akkor egy tökösebb időjárás közbeszólt. Akkoriban mindenhová elmentem, sose tudtam, mi vár rám. Alapfokú után rögtön Piagga Bella zsír új, fullra pakolt 70 literes hátizsákkal, amit két turista rakott fel a hátamra, mert nem tudtam megemelni. Kaptam még egy bagnyi kötelet is, amit rutin híján előre vettem fel, így nem láttam a lépéseket a lábam alatt. Az a felmenetel örök emlék. Mint ahogy Dürrenstein is, a 3 órás harántolás egy kuloárokkal és fenyvesekkel tarkított fosadék hegyoldalon, meg a kényszer bivak reggel 5-ig, hogy utána ezt az utat alvás nélkül visszafelé is megtegyük. Aztán jöttek a Gesäuse-s menetek, például amikor serpák híján 5 és fél órát mentünk felfelé, annyi volt a cucc. Az utóbbi években ezek kicsit kimaradtak mindenféle okból, úgyhogy nekem most a buzis szint éppen megfelelt. Ezt az égiek is erősen támogatták végig a túra során.

Steve, Lovász Peti, Niki és én utaztunk együtt kocsival. Steve és Peti mesébe illő kapcsolata a T2 tanfolyamuktól datálódik. Oda és vissza folyamatosan ment a savazás, rég röhögtem ennyit. Éjfél előtt értünk ki elsőként, választhattunk fekhelyet a régi felvonóépülethez tartozó büfé teraszán. Peti a kukák mögé feküdt (?), Steve egy padra,… a később jövő többiek meg azt találgatták, ki az a hülye, aki nyugágyat is hozott. Ott találtam! Még árnyékoló is volt rajta, hogy a felkelő nap ne süssön a szemembe. Na ezért kelletek Petinek a kukák. A rutin, ugye!

Reggel üdvözöltük a társainkat, majd kis szuttyogás után a cuccokkal felszálltunk a felvonóra. Gyönyörű az egész. Napsütés, hófehér mészkő mindenütt. Elhúz mellettünk a Billa Pec, a Gilbertiben meg sok tejhab van a kávén.

IMG_4085

Ezután jött a fekete leves helyett a szivárványos, hogy aznap nekem gyakorlatilag pihenőnapom van. A beosztásom szerint Laricetto kiszerelő lettem.  Annyi dolgunk volt, hogy ellenőrizzük a Laricetto első aknájának alján lévő szűkületet, ami könnyen tömődik el, és össze is fagy. De most nem tette.

A projekt célja:
A télen sikertelen átmenő túra megvalósítása, és a bennlévő, zömmel privát felszerelések cseréje (szar TBE-s kötelekre), illetve kiszerelése.

A csapatok:
–          Sisma beszerelő/kötélcserélő: Kagyó, Tapsi, Gema, Kati
–          Sisma-Laricetto átmenő: Modor, Krónikás, Josi, Steve, PG te mázlista, te :)
–          Laricetto kiszerelő: Kalotai Zsófi, Konkoly ’Tege’ Péter, Rehány Niki (T1-es versenyző), no meg a Lovász és Andi
–          Sisma kiszerelő: Modor, Krónikás, Zsófi, Niki, Andi

A csapatok kis késéssel indultak el, főleg az átmenők várakoztak sokat. Fotelbarlangászat ON! Mindent megbeszéltünk velük, aztán túrázgattunk a felszínen. Senki nem járt még erre – Lovászt kivéve, de ő is csak a föld alatt -, meg az idő is szép volt, így nagy kedvünk lett menni. Hihetetlen szép karrfelszínek vannak arra, az a fajta, ami kitöri a bokádat és megzabálja a bakancs talpát. Egyszóval szép! És persze tele van lukkal, amik huzatolnak is. Este jött még egy pasta a teraszon gombával meg egy pohár borral, aztán még egy kis borral csak úgy üvegből a matraclágerben a ház csúcsában. Az éjszaka mozgalmasan telt, először pár olasz barlangász jött fel sisakban, hogy ott aludna. Szörnyű angolommal valahogy elküldtem őket fenntartva a helyet a mieinknek. Hajnalban meg Zsófit fogta el az aggodalom Kagyóék miatt, így még szürkületben lerongyolt a Sisma bejárathoz, hogy belenézzen. Utána tartottunk egy kis hajnali megbeszélést, Peti azt javasolta, majd déltől aggódjunk.

IMG_4054 Eljött a dél is, az aggodalom helyett Tapsival és Kagyóval. Örömmel hallottuk, hogy az átjáró nyitva, az átmenők teli energiával és jókedvűen vetették magukat a meanderekbe. Visszamentek a Sismához Gemát és Katit várni, mi meg felmentünk a Laricetto bejáratához. Peti csak úgy belepíjjogot a bejáratba, mire PG vissza. A felszínen annyira közel van a két barlangbejárat (250m tán?), hogy érthetetlen, miért alul mennek?! Mindenesetre át lehet integetni, és mutatni, hogy ’minden OK, mindenki kinn van’, és látni, hogy amott ugyanez a helyzet.

IMG_4079

Mindenki nagyon fáradt volt, de láthatóan boldog és elégedett. Siker! Egyenlőre még csak a négyzeten. Végre mi jövünk, felhozzuk, ami lenn van.

Andi, Zsófi, Niki, Tege, Peti volt a sorrend. Picit izgultam, bár elvileg a kondicionálásom alapján alkalmas vagyok erre. Az első szűkületnél ez elmúlt, és felváltotta a kíváncsisággal teli tenni vágyás. Nagyon szép a barlang, nagy aknák meanderekkel összefűzve. Az utolsó akna brutál, 100-as cső nagy keresztmetszettel, gyönyörű, néhol totál sík szálkő fallal. Itt jegyzem meg finoman, hogy egy 8 éves tikkával, amit budirajárós lámpának hívok évek óta, toltam végig a túrát, mert a professzionális fővilágításomból valahol kiesett az érintkezés. Ha a sisak megmozdult, kétségbeesetten villantott, szentmihályon presszó lesz! Nem szoktam a cuccaimat elnevezni, de kis tikkámat ezentúl csak Laricettónak szólítom majd, mikor a budira megyünk!

Laricetto1

Ha kívánhatok jó csapatot, akkor az ilyen legyen. 2 óra alatt leértünk, 2 perc alatt megbeszéltük, hogyan csináljuk. Láttuk lefelé menet a feladatot, félszavakból is értettük egymást és mindenki tudta, melyik szeletet kéri a tortából. Felüdülés volt együtt túrázni!

Kicsit azért pihentünk. Néztük a nagy aknát, ettünk-ittunk. A 100-as akna tetején Gema beszerelt egy oldalágat. Zsófi és Tege elindultak azt kiszedni. Utánuk Niki, bevállalta azt a teli baget, amit Modor rakott tele a meanderekből kiszedett cuccal, majd én és végül Peti indult. Ő kezdte a kiszerelést a nagy aknával. Azt találtuk ki, hogy akinek megtelik a bagje, az átadja a kiszerelést, és halad kifelé a terhével. Mire Peti felért, Zsófiék is végeztek. Gema megtréfálta kicsit őket, mert a kissé emelkedő majomhíd utolsó tagjait kiváltotta egy felfelé menő kötéllel. Így a hidat vissza kellett szerelni, hogy az bontható legyen. Megoldották, bár párszor megemlékeztek Gemáról.

Niki és a fiúk elmentek a teli bagekkel. Az alsó 70-es aknát én szereltem, Zsófi a következő 70-est. Egy párkányon adtam át a stafétát, volt ott egy kötéltoldás a fejünk felett. Lefelé menet rendesen át kellett szerelnem rajta, mert csak a csizmám orra ért le. :) Visszafelé pislogtunk egy darabig egymásra: lekössük vagy ne kössük??? Végül Zsófi bevállalta a kicsit kényelmetlen helyzetet, így viszont el tudtam vinni másfél bagnyi kötelet. A felső részt Peti szerelte ki, Tege kapott még egy baget. Nikiével együtt 3 bagjük volt az utolsó sínkavicsos szűkületen, mi meg Zsófival másfél-másfél baggel másztunk kifelé. Sokat röhögtünk, nem fogadtak szót a bagek. Volt olyan, hogy lentről és fentről egyszerre hallottam ugyanazt: …kurvasszar… kurvasszar…:)

Szoptunk, de nem akkorát.…átfáztunk, de nem csontig….elfáradtunk, de nem merültünk ki. Épp olyan túra volt, ami után másnap is szívesen mész le.

Éjfél előtt értünk ki picivel. Bár 11-re terveztük a végét, ez nem tűnt nagy csúszásnak. Fények tűntek fel a Gilbertinél, píjjogás oda-vissza, Modor volt. Már többször járt kinn, ő 9-re várt minket. Persze odakinn az idő másképp telik, a késés aggasztóbb.

A siker most már a köbön………és Lovásznak volt pálinkája! A toronyszobánkban valahogy bepréseltük magunkat társaink közé. Komoly volt a klíma. Jó volt feküdni, de még jobb felkelni. Kisütött a nap, kinyitott a büfé, lefőtt a kávé. Ne felejtsem el megkérdezni Krónikást, hogy ez mit is jelent! Ez valami caninos duma, lehet, hogy semmi köze a kávéhoz! :) P1030724

Feladatnak maradt még a Sisma felső 100 métere. Na ez úgy indult, hogy Gema lemegy valakivel, és úgy végződött, hogy akkor majd ti lementek, mondta Gema! Így aztán lementünk, meg ki is jöttünk. Közben a többiek tömörítették a köteleket, és szereztek fuvart a Gilbertiből. A felvonó nem járt aznap, és az út lefelé egy köves sípálya. Senki nem kívánt a hátizsák mellé még egy baget is ezen a terepen. Nekem meg még egy rendes zsák sem jutott, de nem tiltakoztam! :)

IMG_4154

Még egy kis sör búcsúzóul, no meg csoportkép. A parkolóban búcsú, bagek a kocsi tetején, kötélmosás majd a klubban!

GOPR3119v

Nagy köszönet minden szervezőnek, résztvevőnek! A csíny letudva! :)

Fotók: Modor, Kagyó, Krónikás