Kutatóhét a Hochschwab-on 2011

lukas

Hochschwab 2011. aug. 27-szept.4. Az elmúlt év során meghívást kaptunk Lukas Plantól az idei nyári Hochschwab kutatótáborba.
Lukas Plan a Bécsi Vízművek kötelékében készítette doktori disszertációját a Bécs városát ellátó vízgyűjtő területek, ezek közt is a Hochschwab hegység területének vízrajzáról, karsztjának felméréséről. Ez a projekt jelenleg is zajlik, lévén több mint 800 lehetséges barlangbejárat került az elmúlt évek alatt feljegyzésre és ezek részletes felmérése még hosszú évekre elfoglaltságot nyújthat.

tn_img_1694

Úton a sátortábor felé

Az akció bázisául a nemrégiben felújított Schiestlhaus szolgált.
Energiafelhasználását tekintve teljesen passzív menedékház a legmodernebb újrahasznosító gépészettel van felszerelve. A külső falakat napelemek borítják, levegőkeringető gépek melegítik a belsőt. A karsztfennsíkok krónikus vízhiányát a technika csodájaként egy a pincében található terembe zsúfolt szörcsögő, zubogó mindenféle hulladékot feldolgozó gépcsoda hivatott orvosolni, aminek a végén egy csapból iható víz folyt. Mi “szarlének” hívtuk, de végül is a célnak megfelelt – hidratált és kivételezettként ingyen juthattunk hozzá.
Ide kellett megérkeznünk 27-én. Szokás szerint több dolog is befolyásolta érkezésünket, ami így végül szombat helyett vasárnapra tevődött, ráadásul egy fővel mínuszban is voltunk, Zsé személyében aki egy balesetből kifolyólag otthon maradt. Egyetlen hátránnyal járt a vasárnapi érkezésünk: Lukasnak sikerült behajtási engedélyt szereznie kb. félútig, de csak szombatra, így nekünk teljesen a völgyből kellett felmennünk. Nem baj, kemények vagyunk, megbírjuk 1300m szint, sima ügy.

tn_img_1756Az ígéretes dolinák egyike

Mikor megérkeztünk a pár házból álló falucskába már nem voltunk annyira hősök és nagyon lassan vackolódtunk. Figyelmesek lettünk egy ürgére aki éppen a közelünkben parkoló kocsik rendszámát írogatta fel. Nosza megkérdeztünk, hogy mi jó helyen állunk-e. A végén kiderült, hogy a Vízművektől van a jóember és Lukas nevét meghallva azonnal felajánlotta hogy felvisz minket félútig a lezárt úton. Király!
Így végül úri körülmények közt letudtuk az út felé. Nézni is rossz volt hol kellett volna feljönni. Azért a maradék szint is eléggé megfingatott minket, habár Csabcsi hősiesen cipelte a cucc nagy részét. Este megismerkedtünk a többi résztvevővel, hárman jöttek Horvátországból, egy srác jött Szerbiából, egy hölgy Szardíniáról(!) és hárman-négyen képviselték magukat az osztrákok, meg mi. Lukas-szal összedugtuk a fejünket és gyors eligazítást tartott. Részletes légifotókkal támogatott térképek felett ismertette az átfogó képet: 50négyzetkilóméternyi vízgyűjtő terület a Bécs Vízművek tulajdona, legeltetés és település nincs, nagyjából az összes víz az északi Salza völgyben a Kläfferquelle forrásában lát napvilágot, éves átlagban 5000l/mp vízhozammal, a cél: felmérni a vízgyűjtő terület barlangjait, 800db van. Már előzőleg egyeztettünk, hogy mi hárman egy a háztól távoli területen fogunk kutatni és sátorba kihelyezett bázisunk lesz. Aznap este részletesen belőttük, hogy hol is kéne sátrazni és mely objektumokat kéne végignézni. Este invitáltak minket valami klubszobába, hogy ott mulatozzunk, de eléggé kivoltunk a feljöveteltől, úgyhogy ledőltünk.

tn_img_1768A hó mellett le tudtunk ereszkedni vagy 30m-t. Pedig milyen jól nézett ki!

Reggel Lukas-szal együtt indultunk el egy darabon egyfelé vezetett az utunk. Szerencsére a főgerinc mentén haladtunk így nem sok szintet kellett abszolválni mire elértük a megcélzott táborhelyet. Gyorsan felrántottuk a sátrat egy szinte tökéletes kör alakú dolina alján és nekiindultunk az alattunk lévő völgybe, a Rauchtal-ba, ahol számtalan kisebbnek becsült barlang várt minket. A nap hátralevő részében ezeket jártuk be sorban. Egyik sem bizonyult hosszabbnak 25-30 méternél. Késő délután már nem volt kedvünk beereszkedni egy láthatóan hóval teli lyukba, így itt felfüggesztettük a tevékenységet és visszavonultunk a táborhelyre. Jófajta hagymás babot rittyentettünk és az ajándékba szánt unicumot szopogattuk (muszáj volt elhozni, semmi más pia nem volt nálunk).

tn_img_1777

Hagymás, szalonnás tojásrántotta reggelink után a völgy túlsó oldalát vettük célba, hogy ne ugyanazon a területen kószáljunk mint tegnap. Egymás után másztunk be az óriási beszakadásokba, mindegyik úgy nézett ki, hogy: “a Föld legóriásibb aknája indul így”, de aztán hóval volt eltömve mind, Az egyikben sikerült lepréselni magunkat a hó és a szikla között vagy 30 métert de végül a hó kitöltött minden továbbhaladási lehetőséget. A nap végére tartogattuk a legígéretesebbnek, -50méterre saccolt üreget. Délután 4 körül értünk oda és a nagy dolina oldalában nyíló 4-5métere nyílás szinte hang nélkül nyelte el a ledobott követ. Bazzeg, ez tényleg megvan vagy 50…óóó… Eléggé előrehaladott volt már a délután, de azért csak rávettük magunkat hogy beöltözzünk. Gyurci szerelt Csabcsi meg én villámgyorsan térképeztünk mögötte. 10-15 méteres aknák során jutottunk le -50-re de ott véget ért a barlang. De legalább tényleg barlangban voltunk végre:). Hipp-hopp felkarcoltam a végpont környékét a papírra, aztán nyomás kifelé. Már sötétedett mire kiértünk. Még előttünk állt vagy egy órányi séta a táborig, ráadásul teljesen kifogytunk a vízből (gyakorlatilag állandóan a vízen izgultunk, kb 1-1,5l volt a napi adag per fő). Le kellett ereszkednünk a tábor alatti völgybe ahol tegnap megfigyeltünk pár hófoltot a felszínükön kis vízfolyással, ebben volt minden reményünk. Nagy nehezen sikerült megtölteni a palackokat, persze elég “sűrű” lett a kinyert folyadék, de legalább valami. Vacsira ismét hagymás bab, unicum meg tea. Jó későn bújtunk be a hálózsákba, azzal a megegyezéssel hogy holnap pihenőnap gyanánt délelőtt elpiszmogunk a völgyben még hátralévő pár likkal, délben főzünk(!), délután meg a tábor környékén még van pár objektum ami felmérésre vár, estére pedig a házban a helyünk a megbeszéltek szerint.

tn_img_1823Steinbockschacht, első terem

Reggeli (rántotta) után le is csoszogtunk a Rauchtal-ba, nem voltunk valami fittek, de hát végre ez a pihenős nap. Azzal a barlanggal kezdtük, ahol két napja abbahagytuk. Csabcsival leereszkedtünk a hólejtőre és elkezdtük a felmérést. A 45 fokos járat egyre csak ment lefelé. Egy kis terembe érve pedig a hó is elfogyott, a járat pedig ment tovább. Rövid körültekintés után kiderült. hogy a szomszédban egy még nagyobb terem van, ráadásul oda ereszkedni kell. Gyurcit lekiabáltuk,hogy jöjjön nittelni, meg is érkezett csak úgy műnyúlban, lazán és nekiállt kopácsolni. Addig mi felmértük kis terem környékét. Pont kész lettünk a nitteléssel egy időben és mehettünk tovább. A nagyobb terem után ismét egyértelmű volt a folytatás ami ráadásul több nittelést igényelt. Mivel elég hideg volt, a szűkebb részeken pedig jófajta huzat is segített kihűlni, Gyurci kiszaladt felöltözni rendesen. Addig mi ismét egy oldaljáratot mértünk fel. A folytatás egy szűk, látszólag elzáródott kanyon tövében adódott, egy 20 méteres ereszkedés után egy akna aljára érkeztünk, folytatás semmi. Kicsit letörtünk. Az akna aljáról azonban volt egy felszökés ahol folytatás adódhatott, de senki sem vállalta be a 4-5 méteres mászást. Innen visszavonultunk, de unszolásomra, Gyurci végül felmászott az aknanyílás feletti kis kanyonba és végül az iménti akna tetejében áttraverzálva látta, hogy ki lehet jutni a lentről látott felszökés tetejére. Nah, hajrá! Nittelés, térképezés rajzolás, hú de jó hogy pihenőnap van, lassan belecsúsztunk a délutánba, ennyit a déli főzőcskéről…

tn_img_1853Steinbock csapat látogatása a táborhelyen

Gyurci végül merész akrobata mutatványok, meg expedíciós beszerelések után le tud ereszkedni a párkányra, ahonnan tudósít, hogy úgy látszik megy tovább. Elszalad körülnézni. Mi folytatjuk a felmérést és hosszú percek után még mindig semmi hír Gyurciról, hova a búsba szaladhatott ennyi ideig kötél nélkül? Pijjegünk, kiáltozunk… semmi. Nagysokára meghalljuk kicsit lihegős hangját “Itt van vagy 300 méternyi vízszintes járat oldalággal és egy rohadt nagy aknába torkollik”. Megnyúlt arccal nézünk egymásra… tényleg lehet annyi a járat mert jó sokáig eltűnt… meg nagy akna…. Még a párkányig megcsináljuk a felmérést, de közben Gyurci egyre csak ecseteli, hogy mennyire k.va nagy az akna, úgyhogy mára ennyit a felmérésről. Gyorsan előrerohanunk mind a hárman, a járat tényleg megy, fosszil, rengeteg kőtörmelékkel, balról folyik be. Sáros, poros és szinte teljesen vízszintes a járattalp. Tényleg meg van 300 méter. Banyek ez még hosszú órák mire lerajzoljuk… A járat egy derékszögű irányváltás után pár méterrel belyukad egy aknába, a túlsó falat nem látjuk, felfele kb 15-20méterre nyúlik fel, lefelé a sötétség. Ledobunk egy követ, 4 másodperc után óriási robaj hosszú-hosszú másodpercekig visszhangzik… Csak nézünk egymásra… Mennyi lehet? 40? 50? max. 60?! Na, még egyet lenyomunk, aztán még egyet, aztán még egyet, de ezt vegyük fel videóra, aztán még egy nagyobbat… ennek brutális hangja van, vigyorgunk. Kifutottunk a kötélből és az időből is, úgyhogy aznapra abbahagyjuk.
A sátorig visszamenet már kész a terv, hogy ma este vissza megyünk a Schiestlhaus-ba, jelentkezünk aztán felpakolunk kajával, vízzel és reggel jövünk vissza a sátorhoz. Ott hagyunk mindent és könnyű cuccal visszarongyolunk a házhoz. Este, jókedv, vidámság, videonézés saccolgatják a többiek mennyi lehet az akna, Lukas mondja egyedül 80ra. Az elmúlt napokban a többiek is serénykedtek, így a felmért barlangok száma már a 40-et közelíti.

tn_img_1903Steinbockschacht, második terem

Szörnyű éjszakát töltünk a matracláger legfelső szintjén kegyetlen melegben levegő nélkül, a legkisebb mozdulatra lever a víz… A franc megette a passzív házukat, kérem vissza a sátram és a hálózsákom!! Alig várom már hogy világosodjon és fejfájással, émelygéssel nagy nehezen beindul végre a nap. Az éjszaka után semmi kedvünk a kisujjunkat megmozdítani. Mégis mire levergődünk a barlangig, nagyjából normalizálódik a helyzet, lent pedig a hideg egyenesen jól esik. Felmérjük a fosszilt, addig Gyurci beszereli az aknába a 100as kötelet. Mire odaérünk hozzá, már elindult lefelé. Pár perc csend után valamit kiabál… káromkodik az biztos. Végül sikerül lenyugodnia és szavanként 10 másodperces szünetekkel tudtunkra adja, hogy nem ér le a kötél… Anyám!
Végül fújtatva, gőzölögve mint egy mozdony bukkan elő a sötétből: “Én mégegyszer le nem megyek…” – fogadkozik. Az a 15 nitt amit ebben a barlangban elhelyezett eléggé elfárasztotta. Nem sok kellett volna neki a talajig, 5-6 méter. A bevezetőszár és az indító Y átszerelésével elvileg nyertünk annyit amennyivel leérhetünk. Csabcsi vállalja az első szerepét. Leér. Követem. Nagyon lassan. 10 méter után még két másik akna torkollik be és egy 15méter átmérőjű, teljesen sima falú gigászi térben lebegek le a nyolcésfeles madzagon. Nagyon lassan. A falak távolodnak, kézi nittelővel esélytelen lett volna a megosztás ebből az indításból. Szóval, 93m kötél végül átcsorog a csigán. Az alsó harmadban még “kellemes” vízpermet teszi élménnyé az utazást, de ki lehet bírni. Az aknát mintha elvágták volna, de egy két méter széles kanyon egy 16 méteres lépcsővel indul tovább ahová már nem tudunk leereszkedni kötél hiányában. Idén itt hagyjuk abba.
Estére visszatérünk a sátorhoz, de már a következő túrát tervezzük a Steinbockschacht-ba (ezt a nevet adtuk neki). Egy kis eső is fűszerezi az estét, így bent főzünk, mire kint eláll addigra be is dörgöljük a tésztát, nagyon jól esik. Az unicum is elfogy.

tn_img_1923

tn_img_1928

Steinbockschacht, fosszil

Másnap mielőtt visszatérnénk a házhoz a sátorbontás után még felmérjük a tábor környéki objektumokat, amik nem bizonyulnak ígéretesnek, de rajz készül mindegyikről. Visszafelé még felmászunk a Hochschwab csúcsra is. Innen jól látszik hova kell majd holnap a nagy cuccokkal lekúszni… hááát nagyon lent van.
Este hepaj. Mi is leszabadulunk a “klubhelyiségbe”, együtt mulatozunk a többiekkel, 4 ország nemzeti töményei társaságában. A raktárból kialakított “pihenőhelységet”, gettóblaszter, diszkófények, füstgép(!!) teszi meghitté. A zajkeltéshez a gitárokon túl mindenféle konga, dob, csörgő áll rendelkezésre, úgyhogy össznépi zajongás lesz. Az est lezárása képen a hütte egy alkalmazottja gitározgat, mi meg perkázunk neki. Hajnal közeledtével elcsitulunk. A többiek szerint ez ment minden este… ráadásul a hütte személyzete is részt vesz ezeken a partikon, hajnalig, mikor az első műszak 4:30kor kell. Elég lazák.
Szombaton végül lekínlódjuk magunkat a hegyről. Meglátogatjuk még a főforrást, a Vízművek 100 éve építette innen a Bécsbe vezető 100km-es vezetékét. Úgyhogy Bécsben hegyi forrásvíz folyik a csapból is… Végül fürdőt veszünk egy tóban egyhetes nélkülözés után nagyon jól esik! Aztán elbúcsúzkodunk a többiektől és hazafelé vesszük az irányt.

tn_img_1945Kilátás a rauchtal felé

tn_img_1948Hochschwab

tn_img_1965azt hittük Kínáig meg sem áll, de csak 20 méter lett

tn_img_1992Ablak a déli fal tetején

tn_img_2027Az utolsó ojjektumnál. Háttérben a tál a lakú dolina a táborhely, jobbra a Rauchtal

tn_img_2034TBE csapat Hochschwabon (b-j) – KGy, Csabcsi, Gyurci