Gesäuse 2011.09.10. – 09.18.

Nehézkesen állt össze a csapat az idei kutatóhétre!
Becsúszott ugyanis egy újabb osztrákokkal közös projekt is a Hochschwab-on Lukas Plan szervezésében, ahová szintén elígérkeztünk. A két túra között csupán egy hét a pihenő. Közben a szokásos csapatból Zsé szó szerint kilőtte magát egy focis eksönnel, így idén ő max a ’tédszalag-rend’-re pályázhat. Az osztrákokkal sem haladt jól a levelezés a létszámról (a nemzeti park ezt korlátozza, így erőszakoskodni nem akartunk), sem arról, hogy milyen feladatok várnának ránk. Így két eléggé karcsú csapatot sikerült összerakni: Hochschwab-ra Gyurci, KGY és Csabcsi ment, Gesäuse-be pedig szintén Gyurcival az élen Balu és én. Sherpának Dóri és Gergő ajánlkozott.

Ez a harmadik kutatóhét ezen a területen, amin részt veszünk. Tavaly Dorral már voltam pár napot, megnéztük a fő kutatási területet, a Seekarschacht-ot (SKS).
Emlékeim tavalyról:

Indulás előtti kedden a kutatóhétre induló fiúk – Gyurci, KGy, Zsé, Csabcsi – bagelnek, készülődnek. Mi Dorral úgy tervezzük, hogy 4 napot maradunk, így külön mozgunk a kis kocsimmal. Sok cucc van, előző évről rémlik, hogy nehéz lesz a felmenetel. Jó a hangulat, szó szót követ, és gyorsan összeáll egy lelkes sherpa csapat: Petra, Balu, Peti, Klári és Ildi. Így szombat reggel 11-en indulunk el 3 autóval. A felmenetel így is nehéz, de ki lehet bírni. Kis esőt is kapunk, hogy ne legyen unalmas. 6-ra fenn vagyunk a Hesshütté-ben (www.hesshuette.at ).

A sherpák belecsapnak az éjszakába, és csak legendákból ismerjük a folytatást… (éneklés az osztrák turistákkal, főzés a bakancsszárítóban, csúszkálás a hegyoldalon, hazafelé kis kitérő Szlovéniába…). Mi, akik maradunk, összeülünk az osztrákokkal a programokat megbeszélni. KGy Eckarttal bivakos túrára készül a Tellersack-kanyonba, mi pedig a SKS-ba.

Korán lefekszünk, bár így sem sikerül időben indulni. Nincs meg a fúró! Senki nem emlékszik, kinek a zsákjába került, és egyáltalán felhoztuk?! Elbúcsúzunk a kótyagos sherpáktól, és 11 körül elhagyjuk a házat. Az első három aknához viszünk 200m kötelet, a többi a tavalyi végpontig, -370m-ig a barlang száraz részein dekkol. Zsé szerel aznap, szidja a bohócokat, és azt is, aki ezt javasolta. Paprikás hangulata nap végéig marad. Az osztrákok zömmel AS-sel szerelnek, de nekünk még csak 5db van, így könnyű köztesként bohócokat használunk. A 70’-es akna tetejéig jutunk, kb. -210m-re. Este főzés, Csabcsi is megkerül, és a fúró is. A bakancsszárítóban pihent. A ’Winterraum’-ban van a szállásunk. Ezt a barátaink közbenjárásával kaptuk meg. Olcsóbb így kicsit, bár nomádabb, de nekünk ez kell.  Magunk vagyunk, és nem gond, hogy főzünk benn. Fenn a házban van mosdó és wc, kinn forrásvíz, és egy kis raktár nyílik a szobánkból, ahová pár cuccot berakhatunk, és konnektor is van. KGy-t már nem találjuk a házban, kora délután indultak Eckarttal és váltják lenn a két dolgozó barlangászt. A Tellersack-kanyon nagyon szűk, csak kis baggel lehet közlekedni. Kialakítottak egy kis bivakot, így 2-2 ember tud felváltva térképezni. Másnap Csabcsival és a fúróval kiegészülve ismét leereszkedünk az SKS-ba. Gyurci és Zsé folytatja a beszerelést, és kiépítést. Térképezésre nem marad már idő. Dorral 8-ra kiérünk, és várjuk a fiúkat alkalmi bivak öltözetben: kabátként a hátizsák esővédő huzatát használjuk, nadrágként a kamáslit. Éjfélre érünk a házhoz, és főzni kezdünk. KGy-ék éjjel 2 körül futnak be hulla fáradtan, és Eckart kissé csalódottan. A barlang -515m-nél megállt! Kicsit aludtak lenn, és barlang kb. felénél lévő bivakból 8 óra alatt értek ki. Hát ennyire szűk! A kötelek lenn maradtak részben beszerelve, ők többet nem mennek le, az tuti! Másnap a fiúknak pihenőnap, mi Dorral hazaindulunk, és meg sem állunk a klubig. A fiúk még egyszer leereszkednek, kb. -440m-ig feltérképezik a járatot, és kiépítik -550m-ig, ahol egy vízszintes patakos ágra bukkannak. Jobbra-balra mennek utak. A kiszerelés fárasztó, de az új járatok mindenkit izgalommal töltenek el. Vissza kell még jönni!

Szombat reggel indulunk, Balu nélkül PG kocsijával. Ő egy nappal későbbre ígéri magát, kissé kiégett az előző munkahét alatt. A parkolóban összefutunk Reinharddal. Kevesen vagyunk a sok cuccra, hiányzik a tavalyi népes sherpa csapat. Gyurci zsákja brutál, súrolja az 50 kilót! Persze szokásához híven megkaparintotta a fúrót az aksikkal, a töltőjét, még jó pár aksit, no és némi kötelet is. Sok kaját is viszünk, drága nekünk a hütte. Dor és PG viszi a közös felszerelés nagy részét. Idén Csabcsi helyett Dor gondoskodik az alsógatya-fílingről, kis boxerben nyomja. Nagyon meleg van, kis túlzás volt a téli nadrág, amit hozott. Gyurcival komótosan haladunk, mindenkivel elbeszélgetünk, legyen nyugger oder hegyimentő. PG hamar felér, aztán Dor is, és visszajönnek elénk. Gyurci zsákjából kettőt csinálunk, én is lepasszolok pár dolgot. 6 után érünk fel, elfoglaljuk a szokásos remek helyünket, a ’Winterraum’-ot.  Jó sokáig beszélgetünk a kocsmában, és már egészen besötétedik, mikor megpillantjuk a Tellersack- ban leereszkedő Eckart és Karl fényét. Csatlakoznak hozzánk , és megbeszéljük a programot.

Vasárnap Eckart Karllal további barlangokat keres, mi a SKS-ba megyünk, Dor és PG a Hochtor-on át haza. Gyurci 5 óra alatt bedobálja a cuccot a barlangba, du. 3-ig -440m-ig jutunk. Még kb. 110 van hátra a tavalyi végpontig, de mára ennyi elég. 3h15min alatt érünk ki. Elöl megyek, teperek nagyon, mert a fiúk gyorsabbak. Reinhard ’texasi kettős’-sel mászik, utána Gyurci. Ennyit még sose jöttem egyben felfelé, nem is sikerül jól beosztani az erőt. Reinhard féltávnál még azt mondja, milyen gyors vagyok, az utolsó hosszomon már azt: Andi kaput! És télleg! A combomat elönti a tejsav, és ott is marad még két napig. 8-ra érünk vissza, Balu sehol. A házban beszélik, hogy látott valaki egy magas árnyat haladni nagy zsákkal felfelé. Gyurcival csak törjük a nyelveket, nem tudunk meg többet. Jobb ötletünk nem lévén, főzögetünk. Már majdnem 10h. Leszaladok a forráshoz vízért, és hirtelen megjelenik mögöttem az árny. Én kiáltok először, így ő jobban megijed! Balu zörög lámpa nélkül a botjaival.

Hétfőn Eckart a nemzetiparktól érkező paleontológusokkal megy csontokat gyűjteni-vizsgálni, mi meg pihenőnap gyanánt a Rosskar északi falán, illetve a fal alján lévő kataszterbe vett lukakat nézzük meg, de csak az alsók bizonyulnak barlangnak (5m-nél nagyobb, ugye!). A fiúk rögzítik a koordinátákat, fotóznak, én csak a slószomat túráztatom. Az egyik szűk bejáratot bontani is kell, Balu mászik le. Beesik a lámpája egy résbe, Gyurci utána mászik a túrabottal, hogy kipiszkálják. 4-re a háznál vagyunk, eszünk-iszunk, megoldjuk a világ gondjait. Este csatlakoznak hozzánk a tudósok is, és Günter, akit tavaly ismertünk meg a térképész tanfolyamon. Megmutogatják a csontokat, az egész kocsma feszülten figyel! Hoztak fel szarvasmarha álkapcsot Krisztus előtt 300-ból, pár száz éves komplett fejet, kutyakoponyát.

Kedden Reinhard gyomra még mindig nem az igazi, felszíni túrát tervez, az én izomlázam meg csak erősödött, semmit nem tervezek. Az SKS-tal az a gond, hogy sehol nem lehet bivakolni, vagy csak komoly előkészítés után…talán… Elmenni a barlangig, leszállni -550m-ig, kimászni és visszamenni a házhoz, öltözéssel és kis tökölődéssel 8 óra! Ehhez jön még a további kiépítés, beszerelés, térképezés. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a csapat egymást követő napokon nem tud lemenni. Az osztrákok fantasztikusan térképeznek, de a kiépítés, beszerelés ránk hárul, illetve idén csak Gyurcira. Így Baluval és Eckarttal folytatja az SKS beszerelését, és a térképezést. Kicsit izgulok, meg tudják-e nélkülem oldani! :-) Egész napomat fekvéssel és napozással töltöm. Hallgatom a vidám nyugdíjasok kacagását! Az idő meglepően gyönyörű, és a hétvégig ilyen is marad. Ez fontos, mert a barlang második aknájába becsöpögő víz kis szemerkélésre is vízeséssé duzzad. Éjfélre ígérik magukat a fiúk. 10 perccel előtte ébredek fel, kémlelem a hegyoldalt. Észre is veszek egy kis fényt, de az ellenkező oldalon. Aztán az is kialszik. Nagy a csend, aztán mégis mintha hallanám egy bakancs, meg a túrabotok kopogását. Majd előbukkan a sötétből egy újabb árny – Peter -, 100m kötéllel a zsákján. Megbeszéljük ki kicsoda, és milyen barlangokba jártunk. Mivel nem tudja, melyik a szobája, beinvitálom egy kupica pálinkára és teára. Együtt várunk. Éjjel 1-re megjön a csapat. Felmértek 188m vízszintes járatot másfél óra alatt. Eckart rajzol, mint a villám, Gyurci mér, Balu fordít! Többre nem maradt idő. Balu több éves kihagyás után tért vissza, kicsit sok volt neki. Nem baj, a lényeg, hogy itt van, és maradandó élménnyel távozik.

Szerdán a fiúk pihennek, és meg elmegyek Reinharddal, Peterrel és Karllal a Rosskarschacht-ba ellenőrizni pár poligonpontot. Kényelmes túrának tűnik, majd a csávók viszik a bageket. Karl viszont a bejáratnál hasfájásra panaszkodva visszafordul, így mégis csak jut egy. Szűk bejárati rész után impozáns aknába jutunk. Onnan szűkebb kanyargósabb járat megy lefelé kb. -150m-ig, ahol összetalálkozik még egy aknával. Na ott lenn van valami gubanc! Ellenőrizni nehéz, mert rendkívül sok hó és jég van, de valamit méricskélünk azért. KGy, Gyurci és Zsé szerelte-mérte ezt a barlangot a legelső kutatóhéten, még 2009-ben. Kimászunk, a nagy aknában rendesen csöpög a víz. Kinn picit esik. Talán ez volt a legszürkébb nap, de nagyobb eső nem is várható. Mégis péntekre tesszük az utolsó nagy túrát, naposabb idő várható.

Csütörtökön mindenki azt csinál, amihez kedve van. Eckart a felszerkesztett poligonokból arra következtet – de leginkább arra vágyik -, hogy az SKS vízszintes járata kilukad a Peternscharte északnyugati falán, így elindul megkeresni. Végül a terep nehézsége miatt nem jár sikerrel. Reinhard a Hochtor túloldalán mér fel pár kis barlangot, mi hárman pedig megnéznénk pár lukat a Sonnerstag északi oldalán, de a köd mindent befed. A nap hátralévő részét a szokásos főzögetéssel töltjük, valamit mentális készülődéssel – szunya a hálózsákban – a holnapi hosszú napra.

Pénteken kb. 9-kor indulunk a háztól négyen térképezni, majd kiszerelni kedvencünket. Gyorsan megy az ereszkedés, fél 2-kor lenn vagyunk az alján. Gyurci megmutatja nekünk a végpontot a jobb oldali ágon, amit majd Peterrel mérünk. Ő Reinharddal a baloldaliba megy. Nittel, szerel – ott van még kis ereszkedés -, a társa egyedül mér, rajzol (így szokta). 6-ig mérünk, és mi el is jutunk sajnos a járatunk végére! Megy az még tovább, de felül nagyon elszűkül. Alul talán át lehetne férni, majd jövőre megnézzük. Vízesés hangját viszont hangosan hallani. Gyurciék vizesen, sárosan térnek vissza, arrafelé van még mit mérni. 7-körül indulunk kifelé, a kiszerelés Gyurcira marad. Reinhard segít neki, amit tud, de ez akkor is elég nagy falat. A bagek transzportját se gondoljuk át, az segítene a kiszerelőn. Nálam csak a nittelő cucc van, így gyorsan haladok. Az utolsó 3 aknasoron viszek baget. Fél 2 körül ér ki mindenki, a kötelek a helyükön depózva. Csak a köztesek jönnek fel, és az utolsó 200m csuromvizes kötél. Visszajöhetnénk másnap érte, de Gyurci inkább bevállalja újra az orbitális zsákot. Egy hét alatt 3x járt lenn. Hazafelé kínlódás az út, de Balu forró teával és sörrel vár minket. Aznap ő levitte a már felesleges cuccokat a kocsihoz (a fúrót az összes tartozékával, köteleket, saját cuccát), hogy vasárnap könnyebb legyen. Az osztrák fiúk fél 4-kor a mosdóban összetalálkoznak egy túristával. Ő meglepődve kérdezi, hogy ilyen korán indulnak? Neeeeem, mondják ők, most jöttünk vissza! :-)

Szombat a pihenés és a mosás napja. Pillanatok alatt cigánytáborrá varázsoljuk a hütte környékét. Mindenen overálok, műnyulak, beülők lógnak. Koszos zoknik, aláöltözetek fertőtlenítődnek a napon, a korlát tele van karabinerekkel, a hinta állványa kötelekkel, mi meg jókedvűen csomózgatjuk az AS dinemáit, és felváltva sikároljuk a cuccot a teknőben. Balu elmegy kicsit túrázni az osztrákokkal ellenséges területre (szomszédos kataszter), mi meg Gyurcival meditálunk a hálózsákban. Nyitva a helyiség ajtaja, fekve bámulunk kifelé. A túristák meg befelé. Meg-megállnak, benéznek, beköszönnek. Mintha ki lennénk állítva: magyar barlangászok otthonos hajléka az osztrák hegyekben a XXI-századból! :-) Búcsúvacsora, búcsúivás! Készültünk! Van nálunk UNICUM. Tavaly szoktak rá barátaink, és egész héten ezt keresték rajtunk. De nem úgy van az, ki kell érdemelni! Éjfélig mindent össze-vissza iszunk! Van bor, sör, enciánsnapsz, unicum és víííííz (???) is.

Jönnek az adatok! 484m-t mértünk fel az SKS-ben, a hossza így 1514m lett, és ezen kívül a kis barlangokból összejött még 1.006m.

Balu révén sokat javult a kommunikáció is, remekül beszél németül. Nagyon szimpatikus is ez az osztrákoknak. Nincs mese, jövőre foglalt helye van! És mi is megígérjük, hogy jövünk.

Vasárnap összepakolunk, kitakarítunk, és rendezzük a számlát. Rendeznénk! Sajnos a szállás duplája lett, mint amire számítottunk, bár még így is alkalmi. Kölcsönkérünk a kollégáktól! Ahogy KGy mondaná: “Nyugi, ez a magyar imidzsbe belefér!” Le a hegyről, autózás haza!