TBE alapfokú tanfolyam 2010 vol. 1.

„Nem akarovanmeghelyk hazamenni..”

…részemről ezzel a 3 szóval zárult minden eddigi tanfolyamos hétvégénk. Ezzel nem vagyok egyedül, jól tudom!
A tanfolyamnak –szerencsére- még nincs vége, de úgy gondoltam, hogy nem árt megemlékezni az eddigiekről. Kezdjük is az elejéről!Február 2.-án közel 30 lelkes szempár fürkészte egymást a klubteremben, akikből mára 21-en maradtunk. Az elméletről csak annyit, hogy mindig jó hangulatban, szükség szerint kötélmosósan, slósz csutakolósan, Béke-barlang után kihalósan:) (vagy csak kötélmosás alól lógósan!?), de mindig vigyorgósan zajlik.

Február 2.-án közel 30 lelkes szempár fürkészte egymást a klubteremben, akikből mára 21-en maradtunk. Az elméletről csak annyit, hogy mindig jó hangulatban, szükség szerint kötélmosósan, slósz csutakolósan, Béke-barlang után kihalósan:) (vagy csak kötélmosás alól lógósan!?), de mindig vigyorgósan zajlik.

cserszeg

Cserszegtomaj

Na de vigyük is át gyorsan az elméletet a gyakorlatba. Volt 2 szintfelmérő hétvégénk. Első körben a Matyiba mentünk kúszni-mászni, másodjára a Szemlő aknájába kötéltechnikázni. Személy szerint én életemben először voltam kiépítetlen barlangban, illetve mászógépekkel kötélen…de mondanom sem kell, azonnal szerelmes lettem ebbe a világba. A Matyiban Venga és Gyurci terelgetésével túráztam. Amondó vagyok, hogy a Laci-lépcső még mindig úgy a legjobb, ha Venga térdét is beépítjük lépésként; az Egyenlítőben a szemközti falra való átdőlés pedig esélytelen lett volna Gyurciék félórás rábeszélése nélkül. Mindig is tudtam, hogy nem vagyok egyszerű eset, de legalább a Micimackóval nem volt gond ;)
A következő hétvégén életem első csomón átszerelései Cipoo nélkül nem jöhettek volna létre. (Az Oscar gálán sem mondhatnám el szebben.)

dulfer

Dülfer

A szintfelmérőket követően meglátogattuk Solymár ördögének a lyukát. Felejthetetlen volt a parkolás során a bácsi, aki kifinomult modorral közölte, hogy tönkretesszük a tujáit és feltúrjuk a földet. De őt csak a fürdőköpenyben megjelenő neje múlta felül. A mi hibánk, hogy neki ki kellett jönnie. Bár, valószínűsítem, hogy Gery és Balázs inkább a bugyiig való elázásom történetét emlegeti azóta is a fürdőköpenyes néni helyett. Ami lényegesebb, hogy megismerhettük Bai Tomi tájékozódási technikáit, a mellbulinba ’esés’ csodáit, valamint a dülferezés mesés világát –melyre még nagymennyiségű csokival sem tudtak rávenni, de azóta már megy, na..-.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az első hosszú hétvégés túránk február végén esett meg bizonyos Cserszegtomaj nevezetű helyszínen. Hmm, azt hiszem nem feszegetném az akkor péntek esti cukrászdában való bambizást, bár tény, hogy felejthetetlen volt Gonzó asztaltakarítási módszere –többek között-.  És igen, jól tudjuk, nem szedtük le az összes matracot és teát sem főztünk… röstelljük :) Amit még mindenkinek érdemes lett volna saját szemével látnia, az Gery és Évi bevonulása a tornaterembe. Gery hátán volt a túratáskája és nem utolsó sorban Évi is, a biztonság kedvéért sisakban. Rendkívüli mód „romcsi” volt az egész. Lehet Gery azóta sérvvel küzd, de egész biztos megérte neki ;)
Sajnos jómagam csak a kútbarlangot tapasztaltam meg a maga 52 méteres létrájával és közel szilikózist okozó állapotával. Egyébként tetszett és a széndioxid mérgezés sem végzett velünk (bőszen gyújtogattuk ama biztonsági öngyújtót :D). Ha jól emlékszem az Alba Regia terem volt az, ahol a legmagasabb a széndioxid koncentráció, ide el akartunk jutni, de sikeresen nem sikerült :) Kifele menet Gonzó jött utoljára és felejthetetlen a kép, ahogy a mellbulin felmenő kötélszára a nyaka köré volt csavarodva, fő a biztonság elven. Barlangászat után romantikus napozás fűben fekve, a temető mellett. Megszületett a Pacal és Gyöngy szappanopera 1. része is. Majd később futás a chilis babom irányába. Jajj, hát a tornateremben való rituális kantárkötést majd elfelejtettem… Csodabogyós részemről kimaradt, haza kellett utaznom idő előtt.

ilushajaacsigaba

Az első természeti közegben való kötelezésünk a Kecskehegyi-kőfejtőben valósult meg, egy roppant fagyos márciusi napon. Viktor 40 méteres felmászással szívatta a népet (ezúton jelentem, hogy én kimaradtam, de akkor inkább mély hallgatással fogadtam el a dolgot).
Emlékezetes pontok:
1. Leülhetsz. Egyes.
2. Ilus és a stopcsiga modernkori románca, avagy hogyan fűzzük be a hajunkat oda, ahova nem kéne
3. KGY alszik
4. Gery próbál tüzet gyújtani – jegyzetek, mint gyújtós-
5. Lajos és a maillonja

Március idusán a csodálatos Bükkben volt jelenésünk. Itt kötelezhettünk ténylegesen először barlangi keretek között. Én ezen a Fekete-barlangban estem át. A bejáratot nem szerettem, főleg amikor kijáratként kellett használni. Hosszú és fárasztó nap volt a Feketés, de azt hiszem nálam jobban csak Petra és Gonzó fáradt el abban, hogy kivonszoljanak a barlangból és közben még az orosz akcentussal való szövegelésemet is hallgassák:) Bár lehet az a számtalan denevér is megfáradt kicsit ettől. A következő napi István-Lápai-barlang után egyértelműen beálltak nálam az agyhalál tünetei estére. Évi és én nem vagyunk igazán jóban a létrákkal. A majomhidat nagyon élveztem, de mi Dorral, Gyöngyivel és Gonzóval vissza is fordultunk ezt követően, Évi, Zsé és Dani még tovább mentek a következő szifonig. A hétfői laza kis Lánerezés felüdülés volt számomra, nagyon tetszett mindkét része. Móni arcát sem felejtem el soha, ahogy mondja Láner előtt: „Légyszi, ne fáradj el!” :)
Többiek voltak még ezekben a barlangokban is: Bolhási, Létrási-vizes, Szepesi

sodronyhid

Lápa

Következő hétvégén célba vettük a Ferenchegyi-barlangot. Gery rémisztgetett, hogy ide aztán dupla térdvédő kell a borsókövek miatt. Én úgy gondolom, jóban lehetek ezekkel a kisméretű képződményekkel, mert engem egy sem vett támadásba. Kifejezetten tetszett az egész barlang. Zsé tisztes tulajdonosa lett a Zsé, mint zsákutca becenévnek, de ezen felül megtudtam, hogy Ő maga a ferenchegyi baltás gyilkos is (tényleg tud félelmetesen nézni). A baltás gyilkosok amúgy hiper-szuper izofóliát is hordanak maguknál. Sikerült szinte az összes bontást megtalálnunk, valamelyikbe még tömegesen bele is másznunk. Továbbá megtapasztalhattuk, hogy milyen az, ha Tomi kutyává változik. Ez volt az első hétvége, amikor végre nem voltam már lassú a barlangban, boldogsággal töltött el.

A megkövesedett borsóval fűszerezett hétvége után egy laza kis térképezés Matyiban/Pál-kőfejtős kötelezés következett. Jó, hogy aznapra esőt mondtak, mert ez napsütés formájában testesült meg. A fix beosztást Gonzó hirtelen felindulásból azonnal borította, minek következtében a nap első felében alig kötelezett valaki, de a barlangban meg tumultus alakult ki :) A csoport megosztása során gyorsan rásózott Bai Tomira, nehogy neki kelljen engem idegekkel bírnia. (Akkor most elég a rímekből.) Tomi kegyesen előre engedett, Évivel pedig együtt bambultuk a mindig/mindenhol hasznos Matyi térképet. (Ez már megint rímelt.) Feladatunk a Mozi megtalálása volt a Vinkli érintésével (sikerült!). Útközben Balázzsal Névtelen-folyosó térképet rajzoltunk, de volt, hogy térkép nélkül is kellett vándorolnunk. Megtudtuk azt is, hogy a Micimackó mögött is van járat. Záróakkordként a Moziban Tomi kiselőadást tartott a mindentudó füzetéből.
Ezek után átvonultunk a kőfejtőbe, ahol egy kisebb punnyadás után engem alig lehetett leszedni a kötélről. Andi pályáját továbbra is dicsérem, a kötélhíd visszafele pedig cool, főleg ha nehezítésként Anitán is át kell szerelni.

Végül, de nem utolsó sorban, dobpergés kíséretében, engedje meg a nagyérdemű, hogy szót ejtsek az eddig felülmúlhatatlan, emlékekben rendkívül gazdag Aggtelek/Alsóhegy húsvéti hétvégénkről (avagy hogyan jussunk el a leghosszabb és legfárasztóbb úton a Meteor barlangig?) A leutazás alatt mindenféle barackfákról hallucináltunk a szocreál kisvárosok övezte környezetben Tiszóékkal, jelszó: „Nehogy letekerjétek az ablakokat..!” Az első éjszaka felejthetetlen pontja számomra Venga csomókötözési technikái voltak, melyek delta T idő alatt Y x n elfogyasztott pohár víz után meglehetősen romló tendenciát mutattak. Egyébként következő nap profi módon szerelte be a Baglyok-szakadékát, a Mozdony utáni részen brillírozó megoldást alkalmazva, csakhogy kedves is legyek kicsit az esti elrendezetlen nyolcasok után :) Imádtam azt a barlangot az összes aknájával, ablakával, mozdonyával és tocsogós végpontjával együtt. Az ablakokon mindenféle spárga-közeli megoldásokkal jutottam át, amiket kifejezetten élveztem. Felfele menet sikerült úgy lefejelnem a falat, hogy az életemben először fájt, Vengát idézve: „Hát mert jössz, mint állat.” Amikor elkezdtünk kifele szállingózni, odaért hozzánk az Almási-csapat, akikkel együtt tettük meg a vissza utat. Bongyival La Marseillaise-t zengtünk az autóig. Aznap este a fő program az alvás volt részünkről, a rituális étkezések után.
Már akkor megtudtam, hogy következő napi programom a Meteor és a Rejtek-zsomboly lesz Gonzó vezetésével. Igen, kezdtem aggódni…! Megkérdeztem Anditól, hogy mennyire lesz sok(k) a felszíni túra része, azt mondta, hogy semmi extra a Baglyokhoz képest. Persze tudtam, hogy nálunk úgyis máshogy lesz majd valami…tehát szombat délelőtt elkezdtük keresni a Rejteket. Hmm, meddig is? Úgy legalább 3 órán keresztül, völgybe le-völgyből fel módszerrel pásztázva a terepet… szóval már akkor elfáradtam. Volt, hogy találtam egy kisebb halom sok éves, üres konzervdobozt, ami nekem azt jelentette, hogy biztos ott a barlang, mert ezeket évekkel ezelőtt barlangászok hagyták itt. De volt, hogy halott szarvas csontjait követtem. Sikertelenül. Éreztem, hogy Gonzó nem fogja feladni, ha törik, ha szakad…de a végkifejlet az lett, hogy a zsombolyt nem az találja meg, aki abban a pillanatban épp keresi, hanem aki elmegy pisilni és majdnem megjelöli ezáltal a barlang ajtaját. Köszi Anita, hogy hívott a természet! :) Szóval, egyetlen csapatként nekünk a Rejtek is programra került, Gonzó megjelölte az utat méretes kőbabával, én meg mindenféle boszorkányos jeleket véstem a földbe. Lemásztunk a Világörökség részét képező zsombolyba, ahol egy picit újra dühönghettünk Évivel, hogy utáljuk a létrákat. Nagyon szép képződmények vannak odalent (korallzátonyra emlékeztető) és egy békát is megmentettünk Geryvel. Ezután irányba vettük a Meteort, pontosabban vettük volna, mert nem sikerült egyenesen odatalálni… Volt egy pár olyan pont, ahol többen is közöltük, hogy na, akkor most már elég volt és nem megyünk tovább. Már igen közel jártunk a Meteorhoz, amikor Évinek elszállt az agya és eldöntötte, hogy kísérletet tesz arra, hogy lelökje Gonzót egy töbörbe. Végül senkinek sem esett baja. Meteor meglett, Gerynek kicsit könyörögni kellett, hogy lejöjjön, de végül mind lementünk úgy 3 óra erejéig. Nagyon jó kis hely, a Titánok-csarnoka monumentális, egy kötelet követve jutunk rajta körbe. Mire kimásztunk már bőven sötét volt, 9 óra körül járt és a visszaút gondolatától is rosszul voltam, de nekilódultunk. A csapat női részében aggodalmat keltett, hogy a fiúk térképolvasási technikája és a „farakás, mint tájékozódási pont” használata nem biztos, hogy tökéletes. Majdnem megszakadtam a röhögéstől, amikor 1-1 farakás örömet-bizodalmat keltett bennük. :) Farakások alapján a Bakonyban is lehettünk volna, mert ősszel pont ugyanilyeneket láttam ott is. A lényeg, hogy kötött visszatérés előtt sikerült megérkeznünk a szállásra, ahol már várt minket a „multi”… és tényleg szép a szemed Anikó :)
Meglehetősen kevés alvás után irányba vettük Gonzó és Viktor segítségével a Kossuth- és Béke-barlangokat. Vicces volt a Kossuthban a drótkötélpálya. A Békéhez már felkerült rám a neoprén is. De pl. Bongyi olyan kemény csaj, hogy pucéran is végignyomta volna szerintem :) Vérbeli őrültállatbarlangász, szeretjük! Többet estünk, mint keltünk/másztunk (vagy csak a magam nevében beszéljek?). Évitől hallottam, hogy ő még a kiépített turistaúton is képes volt eltaknyolni.. :) De őt ezért (is) szeretjük! A víz elég sok energiát ki tud szívni az emberből, de csodálatos élmény volt mindenképp. Meseszép barlang az a Béke…  hát még Viktor ki nem fogyhatatlan énekhangja! ;) Végkonklúzióként azt is megtanultam, hogy vizes barlangba legközelebb nem fehér bugyiban megyek.
Tudtunk volna legalább 1 hetet maradni, az tuti…hihetetlen jó volt az egész!! Nagyon fájt hazajönni…alig várom, hogy visszamenjünk!
Többiek voltak még ezekben a barlangokban is: Vecsembükki, Almási, Nov7, Őz, stb.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Zsé

A tanfolyam eleje óta már voltam 2 szerdai Matyi edzőtúrán (Gery/Bai Tomi-féle kunsztolós és Gonzó féle kötelezős), egyik alkalommal egy kicsit bontottam Letoékkal is, mind nagyon élveztem! A második edzőtúrán sikeresen (fél óra könyörgés után) átestem életem első dülferén is az Opera Nagy-Traviban és még mindig élek.
De még hátra van a java! Lesz egy bages túránk a Matyiban, elvileg Pál-kőfejtő kötéltechnika és végül a tanfolyam fénypontja Trieszt/Szlovénia. Mindezek után majd újra jelentkezem az élménybeszámoló második felével! :)

Ezer köszönet mindenkinek mindenért, boldog vagyok, hogy megismerhettem egy ilyen remek társaságot és ennyit fejlődhettem (Gonzó, nem röhög!). Remélem, hogy még sok-sok éven át résztvevője lehetek a TBE-s túráknak!