Arenaschacht – Vadászat a kérdőjelek után

Tavaly nyáron, (2009 augusztus 14-16) folytattuk az Arenaschacht kutatását, feltárást. A hétvégi akció során több kérdéses részt is megnéztünk és ezzel elértük, hogy az eddig ismeretlenként jelölt részek eltűnjenek a térképről, valamint a végpontot is átfésültük. Hosszabb folytatás nem adódott egyik helyen sem. Ezáltal a barlang kutatásában lezárult egy fejezet. Ennek apropójaként álljon itt egy összefoglaló az eddigi eredményekről, tapasztalatokról, valamint a barlang ismertetése.

A kezdetek:
Az Arenaschacht-tal való ismerkedést a 2006-os túra és kutatóhét során kezdtük. A területet, a Dürrenstein csúcs és a hozzá tartozó környéket Márkus István ajánlotta – régebbi, osztrák kutatókkal való együttműködése során hallott beszámolók alapján. István segítségvel valósultak meg az első túrák és tartottuk a kapcsolatot az ausztriai barlangászokkal. A rendelkezésre álló dokumentáció és nyomtatott anyag feldolgozásában nagy szerepet vállava indította végül útjára a területen folytatott kutatás-sorozatot. Eredeti célunk a Lechnerweidhöhle lett volna, de a körülmények szerencsétlen összjátéka során ez a terv meghiúsult (lásd: http://tbe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=21&Itemid=39 ). E hét során a menedékházban fellelhető nyomtatott anyagokat böngészve, új célpontokat keresve figyeltünk fel az Arenaschacht-ra, mely 250 méteres mélységével és számtalan kérdőjelével gyorsan magára vonta figyelmünket. A bejárat keresése során aztán egyre inkább szembesülnünk kellett azzal, hogy a barlang nem lesz olyan könnyű eset, mint azt gondoltuk. Az osztrák kutatók nem véletlenül hagytak fel a barlang kutatásával… A Dürrenstein csúcs szakadékokkal szabdalt, meredek déli oldalában végül is a harmadik keresőcsoport – nem elhanyagolható kockázatokat vállalva – járt sikerrel és lelt rá a bejáratra. Gyurci, Cipó és Főző Peti rögzítették a GPS koordinátákat, ezzel az eredménnyel zárult is a 2006-os tevékenységünk.

2007-ben az Arenaschacht helyett két másik területen tevékenykedtünk az osztrák kollégákkal együttműködve.
Bärenlückehttp://tbe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=29&Itemid=38
Bärenleitenschachthttp://tbe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=31&Itemid=38
Ezen túrák folyományaként sikerült jó kapcsolatokat, barátságot kialakítani külföldi kollégáinkkal, kiváltképp a Fischer testvérekkel – ami megalapozta a jövőbeni kutatási lehetőségeinket.

2008-ban először júliusban szántuk el magunkat hogy felkeressük a barlangot. A nyaktörő és hosszú megközelítés miatt az éjszakai tevékenységet választottuk, hogy világosban közlekedjünk a veszélyes hegyoldalon.
Az akcióhoz nagy örömünkre csatlakozott Reinhard Fischer is aki egyedüli osztrákként vállalta a kutatással járó kénylemetlenségeket. A túra során a Stonehenge és a Löwengruben környékén feltáratlan részeket mértünk fel. Gyurcinak még jutott ideje, hogy a Stonehenge aknájában egy ígéretes ablakhoz beszereljen egy kötélhidat, de a továbbhaladás akkor meghiúsult.

Mivel a hosszúra nyúlt túra mély nyomokat hagyott a résztvevőkben, ezért a következő alkalommal – októberben – a bivak kiépítését láttuk célravezetőnek. Két éjszakát töltöttünk a barlangban, melynek során egy eddig ismeretlen aknát találtunk és mértünk fel – Nicht Für Mädchen Schacht. Valamint a 70er-Schacht alatti barlangrészek megközelítését nagyban megnehezítő Gully szűkületét Csabcsi tágította pattintásos módszerrel elfogadható méretékűvé. Ez alkalommal azonban a felszerlés súlya és mennyisége okozta a legtöbb problémát és nyűgöt.
http://tbe.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=49&Itemid=39

Hosszas tervezgetések során és az addigi tapasztalatokra alapozva készültünk a 2009-es látogatásunkra. A megközelítés okozta problémákra végül is a felszerelés optimalizálásában és a megfelelő időbeosztásban láttuk a megoldást. Így kerültek előtérbe többek közt olyan beszerelési megoldások amikkel jelentős súlyt lehet csökkenteni, pl dynema-s nittfülek és bohóc alkalmazásával jelentősen redukáltuk a karabínerek számát, gumicsizma helyett abban a bakancsban mentünk le a barlangban, amiben felgyalogoltunk. Reinhard ez alkalommal is velünk tartott.
A túra során Diával a végpontot néztük meg és itt kerestük a továbbjutást. A végpont felé vezető nagyméretű aknában, a Trans-Atlas Schachtban ereszkedeve kutatólámpával bevilágítottunk az akna felső részeibe de a közel 100 méteres fénycsóva nem érte el az akna végét. A végponton sósavval végzett kőzetvizsgálat során megállapítottuk, hogy a barlang itt még nem éri el a dolomitréteget.
Eközben Gyurci, Reinhard és Andi a Stonehenge ablakában induló járatot mérték fel, majd a felső részeken a Bodenlosercanyon környékén található ismeretlen hasadékokat térképezték fel.

A barlang ismertetése:

ARENASCHACHT
kataszteri szám: 1815/211

A barlang a Dürrenstein csúcstömb déli oldalában található 1610m tszf. magasságban. A látványos, széles hasadékszerű bejárat a csúcstól délre nyílik  egy meredek oldalú amfiteátrum szerű kuloárban. A barlang 3 méter széles és 17 méter hosszú szádája fokozottan ki van téve a meredek törmelékes hegyoldalban a gyakori kőhullás veszélyének. A 25 méter mély bejárati aknában összetömörödött régi firn található, de nem zárja el a továbbhaladás útját. A kötélpályát a hegy felöli oldalon érdemes vezetni, mert a gyakori kőhullás során az akna völgy felöli oldalán sérülhet a kötél.

A kötél végétől rövid, ember nagyságú átjáró vezet a bejárati teremig (Einstiegshalle). A bejárati teremből különböző szűk járatok indulnak, melyek véget érnek, vagy visszavezetnek a bejárati terembe. A terem keleti részén egy szűk hasadékban az omladék közé felmászva lehet továbbhaladni. A Kribbelversturz-on óvatosan áthaladva egy szűkülethez jutunk, mely a Schausbergerhalle-be vezet, mely egy kb.720 nm-es, 60x25mx20 m-es terem, melyben az omladék 31 méter magas lejtőt képez, A terem alján egy traverz után 10 méter drótkötéllétrás felmászás vezet a Pseudobivak teremig. A bivakban található ivóvíz.

Kelet felé a Bodenloser Canyon (Feneketlen Folyosó) kezdődik. É-ÉK felé tovább egy aknába torkollik és a mélyebben fekvő részére is le lehet jutni, amelynek a 70-er Schachte II-n keresztül. A kanyonban továbbhaladva elérünk egy beszorított kőtömböt, ahonnan az ember egy meredek, szűk hasadékon keresztül, 12 m után a Trümmerdom torkolatába ér.
A Trümmerdom 16 m hosszú, 8 méter széles derékszögletű alaprajzú, az alját szoba nagyságú kőtömbök borítják. Ék-re rövid, véget érő mellékjárat. A poligont tanulmányozva látszik, hogy a Trümmerdom aljzata álfenék, mely alatt éppen a Stonehenge aknája található. A Trümmerdom terem ny-i oldalán egy 2 méter széles járat indul, mely 4 méter után felfelé haladva elszűkül. Alatta egy szűk járat lefelé halad, 10 méter után jobbkanyarba végződik.
A Bodenloser Canyonban a beszorult kőtömbnél balra átászva a kanyon meredek falán egy szűk fosszilis járatba jutunk ami végül a Trümmerdom és a Nicht Für Mädchen Schacht közti hasadékba vezet. Az ablakból egy 20 méteres ereszkedés után a hasadékba beszorult óriási kőtömbökből álló ingatag párkányra érkezünk ahonnan nyugat felé tovább ereszkedve a Nicht Für Mädchen Schachtba jutunk, melyen –125 méterig tudunk ereszkedni.

A barlang végpontja felé a Fahrbergerhalle-ba két párhuzamos, 70 méter mély akna, a 70-er Schachte I és II vezet.

Fahrbergerhalle-ból a folytatás során több kis aknán át kell ereszkedni. Egy lefelé és felfelé egyaránt folytatódó aknában halad tovább az út. Egy  K-ÉK felé lejtő szűk részre érve érjük el a Gully 3 méter hosszú szűkületét.
A keskeny hasadék egy nagyméretű aknába torkollik ami a Stonehenge-hez vezet le. A Stonehenge találó név, mely a termeben található házméretű(!!!) egymásra zuhant kőtömbökre utal, melyek az angliai, kőkori templomhoz hasonlatos módon halmozódtak egymásra.
A Stonehenge-ből egy rövid kötéllétrán való felmászás után a WARP-Schacht szűk, hasadékaknája vezetett a –210méteren található Siesta-Mexicana-hoz. Innen nyílik a továbbjutás a végpont felé az ismeretlen magasságba nyújtózó Transatlas Schacht aknáján keresztül.
A Transatlas Schacht-ban 45 méter ereszkedés után érjük el az akna alját. Az aknában állandó vízfolyás tapasztalható, mely mértéke nem jelentős és az akna talapzatán a törmelék közé folyik el. A víz útját követve a törmelék alá bemászva haladhatunk a végpont felé. Az utolsó 6-7 méteres ereszkedés egy kis vízesés mellett vezet egy terembe. A teremből a víz egy szűk, meanderező hasadékban tűnik el, melybe 10-12 méter hosszan lehet bekúszni míg végül a járat tágítása nélkül már nem lehet tovább haladni.

A barlang morfológiájáról, kialakulásáról

A Dürrenstein 1897 méter magas hegytömbjét dachstein-i mészkő alkotja. Ez a mészkő réteg déli irányba lejtő dachstein-i dolomitrétegen található. A dolomitréteg a tömb déli oldalán 1400 méter magasságban bukkan a felszínre.
A hegytömb déli, szakadékos oldalában nyíló barlangok – köztük az Arenaschacht végpontja ebben az 1400 méteres tszf magasságban található. Az Arenaschacht-ra jellemző morfológiát a kelet-nyugat irány mentén egymás mögött kialakult, jellemzően tektonikai mozgások által kialakított formakinccsel rendelkező hasadékok és az ezeket összekötő vízszintes, víz által kialakított járatok, meanderek (pl. Bodenloser-kanyon) alkotják. A kőzetréteg mozgásából adódóan a hasadékokat hatalmas mennyiségű és tömegű törmelék tömíti el, helyenként ingatag erkélyeket (Nicht Für Mädchen Schacht), formációkat (Stonehenge) alkotva.
A tektonikai mozgásának következtében tárulhattak fel a déli oldal barlangjai (Arenaschacht, Lichtkegelschacht) és képződtek a Trümmerdom-Stonehenge, 70er Schacht I-II hasadékaknái.  A barlang végpontja felé vezető nagyméretű Transatlasschacht alakja azonban arra enged következtetni, hogy az aknát nem földmozgások, hanem a víz alakította ki (hasonló méretű akna található a Lichtkegelschacht-ban is), csakúgy, mint a barlang eróziós-koróziós módon kialakult vízszintes járatait. A tapasztalatok azt mutatják, hogy manapság még a téli olvadás idején sem kerül nagy mennyiségű víz a barlangba, amit a szakadékos hegyoldal alkotta szűk vízgyűjtőterület is alátámaszt. Ebből következik, hogy a jellegzetes, nagyméretű, alpesi aknákra hajazó Transatlasschacht kialakulása során nagyobb területű vízgyűjtő tartozhatott a barlanghoz. A jelenleg tapasztalható alacsony hozamú vízfolyás pedig még nem tudta kialakítani az ember számára járható járatokat a 250 méteres mélység alatt.