Két éjszaka az Arenaschacht-ban

2008. 10. 22-26

arenarep

Az idei, júliusi túra folyományaként az október végi hómentes időjárást kihasználva újra célba vettük az Arenaschacht-ot. Az előző túrán Reinhard Fisher vezetésével látogattuk meg a barlangot ahol néhány rövidebb, eddig ismeretlen szakaszt mértünk fel.
Ez alkalommal a kutatás megkönnyítése végett két éjszakát a barlangban szándékoztunk tölteni.

Azért választottuk ezt a megoldást, mert a barlang elérése az Ybbstallerhütte-től 3,5 óra nehéz terepen. Ez azt jelentené, hogy ha bivak nélkül terveztük volna a túrát, akkor 7-8 óra csak a bejárat megközelítésével és a visszaúttal telik el, továbbá nem elhanyagolható, hogy a terep és a felszerelés cipelése miatt már eleve fáradtan kellene leszállni és kutatni. Az előző túra tapasztalatai alapján ez meglehetősen demotiváló tényező és a barlang feltárásával is ezért hagyhattak fel.
Első nap reggel indultunk Budapestról. Délután ragyogó, napsütéses időben tettük meg a túristaházig az utat. Mivel csak öten maradtunk ezért az eredeti tervek szerint 7-8 főre jutó közös felszerelést kellett elosztani egymás közt. A házat éppen naplemente idején értük el, így az esti sör értékét az alkonyat színjátéka is emelte.
Másnap reggel meglehetősen morózus, szürke időre ébredtünk, nyoma sem maradt a tegnapi barátságos fényeknek. Nyomott hangulatban indultunk útnak. A ködszitálás, ahogy egyre emelkedtünk átváltott gyenge havazásba. A hegyoldal keresztezését ilyen körülmények között nem vállaltuk a teljes felszereléssel, ezért ketté osztottuk a cuccot és két fordulóval vittük a bejárathoz. Az utunk során többször is kőhullás miatt kellett fedezéket keresnünk. A köd miatt néhány helyen el is tévesztettük az utat, de végül minden hátizsák és beg a bejáratnál volt. Mikor megkezdtük a leszállást, a felhőréteg pont a mi magasságunkban kettévált. Ebben a résben a köd fölé magasodó hegycsúcsok látványa és a lenyugvó Nap fényei búcsúzttattak a felszíntől.
A bejárati akna átszerelése után fennakadás nélkül értük el a közeli bivakhelyet, ahol a berendezkedés és főzés után pihenőre tértünk.
Másnap kipihenve indultunk a Bodenlosercanyon felé, ahol a továbbjutási lehetőségeket akartuk szemügyre venni. A barlang ezen részén tapasztalt formák számunkra eléggé szokatlanok voltak. A 4-5 méter széles és ugyanilyen magas rombusz keresztmetszetű oldott folyosót egy ferde repedés hasítja ketté amely mentén az oldalak el is csúsztak egymáson. A folyosó a Trümmerdom aknájába lyukad be, nagyjából 30 méter magasan. Reményeink szerint a folytatást az akna szembelévő falán kelett volna megtalálnuk és az akna falán átoldalazni. Mikor megláttuk a Bodenlosercanyon-t, osztoztunk osztrák kollégáink véleményében, miszerint egy ilyen markáns folyosó nem érhet egyszerűen véget.
Nos, de igen.
Az addig a súlya miatt annyit szidott keresőlámpa nagyon jó szolgálatot tett. Az akna 20 méterre lévő szemközti falán nyomát sem láttuk a folytatásnak. Viszont balra észrevettünk egy kisebb nyílást. Ide áttraverzálva egy oldott falú, agyagos talajú szakaszba jutottunk, ami végül egy ablakban végződött. Innen 20 métert leereszkedve egy óriási törmelékdugó tetejére jutottunk. Egyik irányban a Trümmerdom-ba láttunk be, míg a másik irány felé tovább ereszkedve egy újabb, eddig ismeretlen aknába, a Nicht für Mädchen Schacht-ba jutottunk. Itt egészen –125 méterig tudtunk ereszkedni, a Trümmerdom szintje alá 25 méterrel. A Trümmerdom és a Nicht für Mädchen Schacht két párhuzamos akna amelyet egy 4-2,5 méter széles hasadék köt (ide jutottunk be az ablakon keresztül) össze, melybe a behullott óriási méretű sziklákat is tartalmazó törmelék oszt ketté. A továbbjutást az akna alját és a hasadékot egyenletesen kitöltött törmelék teljesen lehetetlenné teszi. Itt azonos mélységben voltunk a barlang másik ágában található Fahrenbergerhalle-vel, ahonnan a Gully szűkülete vezet át a törmeléken. A barlangot alkotó formák egyre inkább arra a következtetésre vezettek, hogy az üregrendszer kialakulása után jelentős tektonikai erők játszottak szerepet a jelenleg tapasztalható morfológia létrejöttében.
A felmérés befejezése után visszatértünk a bivakba, a köteleket kiszereltük. Rövid pihenő után még elindultunk a Gully szűkületét kitágítani. Itt a patronos pattintás módszerével sikerült elérni, hogy immár slószban is ki lehet jönni segítség nélkül.
Ezután már csak a vacsorafőzés és a jól megérdemelt pihenés maradt hátra.
Másnap reggel a bivak lebontása után, a felszerelést a bejárathoz transzportáltuk, ahol ragyogó napsütés fogadott. A turistaházba ismét az alkonyati nap sugaraival együtt érkeztünk. Itt találkoztunk Reinhard-al aki már izgatottan várta a híreket a barlangból. Mivel aznap volt a ház utolsó nyitvatartási napja, ezért ennek megfelelően meglehetős tömeg volt és a hangulat is emlekedett volt. Sokáig beszélgettünk még Reinhard-dal különböző barlangász élményeinkről, tapasztalatainkról.
Az időjárás másnap is kegyes volt, nem nehezítette meg a nehéz zsákok alatt rogyadozva amúgy sem kellemes hosszú ereszkedést. Végül vasárnap este gond nélkül értünk haza.

Az új részek térképe:

arena_h