Arenaschacht – felderítő túra

Az elmúlt 2 év ausztriai kutatás-túrázás hagyományait folytatva július első hétvégéjén ismét a Dürrenstein régiót céloztuk meg. Célunk az Arenaschacht barlang bejárása, megismerése és a jövőbeli célok alapjául szolgáló információk megszerzése, valamint az esetlegesen tönkrement kötelek cseréje volt.

dawn

Hajnalban a bejáratnál (b-j, KGyuri, Gyurci, Sió, Petra, Reinhard)

Négyen (Sándor Petra, Adamoczky György (Gyurci), Sióréti Gábor (Sió), Kovács György (KGyuri) ) indultunk útnak péntek délután.

Az éjszakát a Steinbach völgyben, az Ybbstaler Hüttéhez vezető út kezdeténél található parkolóban töltöttük. Itt találkoztunk szombaton 11-kor a Fischer testvérekkel, akikkel már több közös megmozdulásunk volt a területen. A mostani alkalommal Reinhard tartott velünk, míg Walter csak köszönni és szerencsét kívánni jött. Mivel a Dürrenstein és környezete természetvédelmi terület és nem nézik jó szemmel ha a látogatók elhagyják a kijelölt utakat, ezért osztrák kollégáink kérésére, a feltűnés elkerülése végett volt szükség a kis létszámú csoportra. Szerencsére Reinhardnak sikerült a terület főerdészétől erre az alkalomra behajtási engedélyt eszközölnie a nappali órákra (a hajnali és esti órákban a vadászat és az állatok megzavarása miatt nem szabadott autózni – gondolom még megriasztottunk volna pár célkeresztben lévő állatot…), így megúsztunk a megközelítés során a völgyből a menedékházig 700 méter szintkülönbséget.

side1

A Dürrenstein déli oldalában

A behajtási engedély és a megközelítési út nehézsége, valamint a rendelkezésre álló idő korlátai miatt „éjszakai műszakot” terveztünk, amit a leginkább célravezetőnek találtak a elmúlt évek során a barlang kutatásakor az osztrák barlangászok is.

Az 1340 méteren található Ybbstaler Hüttétől délután 2-kor indultunk a barlanghoz. Az út első része a Dürrenstein csúcsra vezető turista úton vezet amiről, nagyjából 1650 méteres magasságban kell letérni. Innen egy régi vadászösvényen kell haladni mely a kelet-nyugat irányban húzódó hegytömb szakadékos déli oldalát, kb 1,5-2 km hosszan keresztezi. A helyenként 60 fokos meredekségű, fűvel és törpefenyvessel borított lejtők után a hegyoldal egyre szakadékosabbá, egyre nagyobb letörésekkel tagolttá válik. A legkitettebb részen egy 150-200 méteres szakadék felett kell átkelni egy szűk párkányon, többek közt ezért sem célszerű sötétben nekiindulni az útnak. A barlang a Dürrenstein déli  oldalában található 1610m tszf. magasságban. A látványos, széles hasadékszerű bejárat a csúcstól délre nyílik  egy amfiteátrum szerű kuloárban.

side2
A legkitetteb szakasz (pirossal jelölve)
Este fél 6-ra értünk ide, a leszállást hatkor kezdtük meg.A barlangot 1985 óta kutatják a területen aktív barlangászok, utoljára 1999-ben jártak itt, a köteleket beszerelve hagyták. A kis létszámú helyi barlangász társaság (4-5 aktív fő) az elmúlt években gyakorlatilag feladta a barlang feltárását, mert a körülményes megközelítés és a kényszerű “éjszakai műszak” nehézségei, a többséget arra késztették hogy lemondjanak a további tevékenységről. 2006-ban egy csapatunknak  a csúcs felől lemászva sikerült megtalálnia a bejáratot ahol konstatálták, hogy a bejáratban hagyott kötelet a lehulló kövek eltépték. Mivel nem volt információnk a bent lévő kötelek állapotáról, ezért közel 200 méter kötéllel és bennhagyható felszereléssel (rozsdamentes acél nittfülek, maillon-ok) készültünk. Valamint akkus fúróval és tőcsavarokkal, amennyiben az elhelyezett köztesek állapota az új megosztások elhelyezését indokolta volna.
70er
A 70er-Schacht
A bejárati aknában a régi, firnes hó mellett leereszkedve az Einsteighalle-be érkeztünk, melyben a behulló kövek alkotnak nagyon ingatag talapzatot. A terem alján egy hasadékban felmászással indul Kribbelversturz bizonytalan omladékzónája, melyen átvergődve jutottunk a Schausbergerhalle –be. A nagyméretű termet 31 méter szintkülönbségű, óriási törmelék hegy uralja, melyen lemászva jutottunk el a barlang további, aknákkal tagolt részére vezető járathoz vezető drótkötéllétrához. A kötéllétra a Pseudo-bivak nevezetű terembe vezetett, ahonnan mi a végpont felé haladva a 70er-schachte I lépcsőzetes, téglalap  alaprajzú aknájában haladtunk tovább a Fahrenberghalle-ba. A beépített kötelek, felszerelések jó állapotban voltak, de a megosztások elhelyezése és kiépítése nem lesz megfelelő egy jövőbeni nagyobb aktivitás esetén. A következő szakasz a Gully nevezetű szűk, függőleges hasadékok mentén vezető rész volt, ahol egy alattomos 30cm-es szűkületen keresztül vezetett az utunk. Lefelé nem jelentett gondot a lecsúszás, de Reinhard elbeszéléséből kiindulva nem számíthattunk túl sok jóra majd a felmászás alkalmával. A keskeny hasadék egy nagyméretű aknába torkollik ami a Stonehenge-hez vezet le. Ez az akna valószínűleg összeköttetésben áll a barlang egy másik, felsőbb részén található Trümmerdom-al ami a Pseudo-bivak felől a Bodenloser-canyon-on keresztül közelíthető meg.

stone
Stonehenge

A Stonehenge találó név, mely a teremben található házméretű(!!!) egymásra zuhant kőtömbökre utal, melyek az angliai, kőkori szentélyhez hasonlatos módon halmozódtak egymásra. Innét ismét egy rövid kötéllétrán való felmászás után a WARP-Schacht szűk, hasadékaknája vezetett a –210méteren található Siesta-Mexicana-hoz. A végpont felé vezető hatalmas Transatlas-Schacht –on már nem ereszkedtünk le, mert a végpont környéke nem kecsegtetett továbbjutási lehetőséggel. Megpróbáltuk bevilágítani a Transatlas-Schacht felső részeit, de a lámpáink fénye csak arra volt elég, hogy lássuk hogy az akna esésvonala elhajlik nyugat felé. Lézeres távmérővel mérve, 30 méteres magasságban egy párkányt vettünk még észre az egyébként sima falú aknában. A Siesta-Mexicana-ban eltöltött idő alatt észrevettük, hogy érezhetően hidegebb van mint a barlang többi részén, ami a Transatlas-Schacht felől áramlik.

Este fél tíz volt, mikor rövid pihenő és megbeszélés után ketté vált a csapat. Gyurci, Sió és Petra a Stonhenge-ből induló eddig fel nem tárt, kisméretű aknákon próbáltak továbbjutni és ezzel egy időben térképezni is ezeket a részeket. A háromdimenziós poligont tanulmányozva egyértelműnek látszik, hogy a Trümmerdom aljzata tulajdonképpen egy aknában létrejött álfenék mely akna a Stonehenge-hez vezet. Itt a hatalmas kövekből álló talapzatot látva adódott a következtetés, hogy a Stonehenge is csak egy álfenék lehet és a nagyméretű akna tovább folytatódik alatta. Ide remélték, hogy lejuthatnak Gyurciék az eddig ismeretlen részeken át.
Reinhard és KGyuri eközben a Lehmland agyaggal borított járataiban folytatott felmérést. Majd a WARP-Schact-ból a kötelet kiszerelve még egy oldaljáratot is felmértek.

siesta
Siesta-Mexicana (b-j Gyurci, Reinhard, Sió)
Éjfél után találkoztunk a Stonehenge-ben. Sióék felmérték az ismeretlen részeket, de nem sikerült tovább menniük. Gyurci kicserélte a Stonehenge-be vezető kötelet valamint elhelyezett egy köztes ahol a kötél felfeküdt volna a sziklára. Az aknában volt még egy ablak, ami még kimaradt a régebbi felmérésekből. Egy rövidebb kötél elhelyezése után ide sikerült bejutnia és egy 1,5m magas, 2m széles járatot talált ami a folytatás ígéretével kecsegtet. Ezt felmérni sajnos nem jutott időnk és hajnali 2-kor elindultunk kifelé. A Gully szűkületén felfelé mindannyian megszenvedtünk, még a slósz levétele után is.
A felszínre hajnalban, negyed 6-kor értünk ki ahol a barlang hidege után kellemesnek ható 10-11 fokos levegő és az alpesi hajnal panorámája fogadott. Pakolás és fényképezés után nekivágtunk a visszafelé vezető hosszadalmas útnak.
A menedékházba 9 órakor érkeztünk, az autónkhoz 11-re értünk le. A parkolóban elbúcsúztunk osztrák barátunktól, aki biztosított arról, hogy a továbbiakban is támogtja és segíti törekvéseinket a környéken. Délután 4-ig pihentünk és gyűjtöttük az erőt a hazavezető útra. Budapestre fél 10-kor érkeztünk meg.
Térkép itt.
Az Arenaschacht Reinhard és Walter honlapján itt.