Abisso Sisma, 2008 február 8-10.

Az FTSK és a TBE közös tevékenysége a Kanin fennsíkon található Abisso Sisma barlangban.

Ezen a télen több barlangász csoport a Kanin fennsík barlangjai közül az 515 méter mély Abisso Sisma barlangot szemelte ki túrázás és kutatás céljából. A több héten át tartó túrák során közel 50 magyar barlangász járt a beszerelt barlangban. Az egyik túra alkalmával egy eddig figyelmen kívül hagyott hasadékban végighaladva egy ablakon át új részek tárultak fel.  Közel 100 méter kötelet szereltek be, majd további felszerelés hiányában, valamint a fúró akkujának lemerülése miatt egy párkány elott álltak meg.

A barlang kiszerelését február második hétvégéjére kitűzték ki. A feladatot az FTSK keretből Kántor Zsolt, Kovács Kriszta, Ács Viktor, Molnár Béla és a két TBE tagból, Hajdú Csaba (Csabcsi) és Kovács György álló csapat vállalta el. Az újonnan talált részek azonban több embert is megmozdítottak és 7-én egy négyfős csapat, Takács Róbert, Losonci Gábor, Panker Ádám, Tisza Levente indultak el a továbbhaladás reményével, majd 8-án napközben Zsólyomi Zsolt (Frédi), Börcsök Péter, Pintér Gábor (Pinti), Farkas Zsusza, további két emberrel kiegészülve érkeztek meg Sella Nevea-ba. Mi, a kiszerelő csapat péntek délután indultunk és a parkolóban töltött éjszaka után szombaton az elso felvonóval érkeztünk meg a Gilberti házhoz. Itt Péter fogadott egy rövid helyzetjelentéssel: A csütörtökön indult négyfős csapat péntek reggel órákon át küzdütt a bejáratot betemető óriási hómennyiséggel. Mire sikerült járhatóvá tenniük a nyílást, annyira eláztak, hogy nem vállalták a leszállást. Így ők akkor tartottak a felvonó felé, hogy hazatérjenek, amikor mi megérkeztünk. A péntek reggel indult csoport, hála Losiék előző napi munkájának szombaton 9:00-kor elindulthatott a barlangba, a csapatot a trieszti Ádám Zsolt vezette, vele tartott Pinti, Frédi és a velük érkezett két ember is. Frédit azonban a bejárat utáni havas szűkületek visszafordításra kényszerítették, így Zsolték négyen haladtak tovább.
Hogy ne zavarja egymást a két csapat a haladásban, mi délután egy-két óra magasságában tűztük ki az indulás idopontját. Egy óra csendes pihenővel és a szálláshoz kapott meleg étellel készültünk a valószínuleg éjszakába nyúló túrára. A barlangba végül fél háromkor kezdtük meg a leszállást. Előttünk pár órával még két olasz barlangász is elindult a barlangba azzal a céllal, hogy a 280-as akna tetejéig túráznak, majd kijönnek. A bejáratnál láttuk, hogy milyen irgalmatlan mennyiségű havat mozgattak meg akik kiásták.
A barlang felso szűkebb szakaszán is jó tempóban haladtunk, így hamarosan a lenyűgözo méretu 280-as akna tetejénél voltunk. Az aknában  80 méter ereszkedés után az egyetlen, pár négyzetméteres párkányon gyűltünk össze és rövid piheno után nekivágtunk a 200 méter folyamatos ereszkedésnek. A megosztások nagyon jó távközökkel voltak elhelyezve így folyamatosan tudtunk haladni. Kántor Zsolti ereszkedett elsőként így ő tudta felvenni eloször a kapcsolatot az akna alján várakozó Zsolttal és csapatával. Zsolt az után érdeklődött, hogy magunkkal hoztuk-e a fúrót amit fentebb hagytak… Ugyan láttuk a fúrót nagyjából -80 méteren de, mivel a mi feladatunk a kiszerelés volt, nem is gondoltunk rá, hogy magunkal vigyük és semmi erre utaló üzenetet nem találtunk a csomag mellett. Az aknában a távolságok kissé nehezítették a kommunikációt, végül azonban sikerült dűlőre jutnunk. Csapatunkból az utolsó két ember, Csabcsi és Béla eloször viccnek gondolták a dolgot, de végül elvállalták hogy visszamennek a fúróért (kb -250 méteren voltak ők ekkor). Így négyen leereszkedtünk az akna aljára. A 200 méter folyamatos lógás után jó volt végre megállni a lábamon. Ádám Zsolték csapata már jó ideje várakozott itt egy beékelodött kő alatt, hogy leérjünk. Itt találtuk a két olasz barlangászt is. Zsolt elmondta, hogy azért hagyta ott a fúrót, mert miután Péter nem vállalta a leszállást és Frédi is visszafordulni kényszerült, keveselte csapata erejét ahhoz hogy vállaja az új részek tovább kutatását, így inkább a gyorsabb haladást szorgalmazta és minden felesleges felszerelést fent hagytak. Azonban mialatt mi ereszkedtünk, Zsolt leereszkedett az eddig ismert végpontra és kiszerelte a bentlévő köteleket.
Másfél óra után Ádám Zsolt társai elindultak felfelé mert már közel négy órája voltak egy helyben és kifagytak, velük tartott a két olasz is akik kivitték az alsóbb szakaszból kiszerelt 100 méternyi kötelet. Ádám Zsolt velünk maradt. Míg a fúróra vártunk, főztünk és fáztunk, valamint Kántor Zsolti elorement az új rész kezdete felé, hogy Ádám Zsolt iránytűjével felvegyenek egy hozzávetőleges irányt, amerre a hasadék halad (264 fok). Csabcsiék végül négy óra múlva érkeztek meg a fúróval. Kántor Zsolti és én összeszedtük a maradék felhasználható kötelet (egy 25 méteres és egy 45 méteres darab) és a fúrót, majd elindultunk az új rész kötelei mentén hogy folytassuk a beszerelést.
A kötelek a kelet-nyugati irányú hasadékban vezettek előre, nyugatnak, pár méterrel a várakozó helyünk szintje alatt kissé lefelé tartva az ismert végpont felett traverzálva. Egy beékelődött kő után egy nagyon bizonytalan törmelékbol álló hídra érkeztünk, aminek a másik oldalán leereszkedve nagyjából 20 métert egy párkányra jutottunk. Ezt a részt a laza, nagy mennyiségu, agyagszeru  törmelék miatt nagyon veszélyesnek éreztük. A törmelék néhány helyen a falalra van tapadva és  a legkisebb érintésre nagy mennyiségben válik le róla.  A függoleges, kb 10 méter széles hasadékrendszer tovább tartott előre a sötétségbe, nagyjából É-Ny-ra (ez az adat hozzávetőleges, volt aki úgy érezte, hogy a hasadék valahogy összefügg a 280-as nagy aknával, műszeres mérés nem történt), a párkányról ledobott kő kb 40-60 métert zuhanhatott. Felfelé nem láttuk hogy bezáródna. A kötelek azonban egy rövid felmászás után egy fosszilisnak tűno 1-2 méter szélességű hasadék tetején haladtak tovább egy szintben, egy agyaghídig. Itt egy 15-20 méter átmérőjű aknába érkeztünk meg, melyben folyamatos vízfolyás hangját hallottuk. A híd másik oldalán tovább ereszkedtünk pár métert a következo nittig amely egy kifejezett, 12-15 négyzetméteres, kb 70 fokos vetosík tejején található.  Nagyjából 25 méter ereszkedés után érkeztünk el az utolsó  beszerelt kötel végéhez, ami egy törmelékkel borított párkány felett 3-4 méterrel ért véget. A párkányról tovább építve a kötélpályát kb. 35 méter ereszkedés után értünk az akna aljára ahol az állandó vízfolyás pár négyzetméteres tavacskában gyűlt össze. Az ereszkedés közben az akna szemben lévo falán 1-2 méter széles, 3-4 méter magas ablakon át egy párhuzamos aknába láttunk át. Az akna falának tövében további aknanyílás vezetett tovább, de ide már csak 4-5 métert tudtott Zsolti leereszkedni, mert a köteleink végére értünk. Itt a ledobott kő 20-30 méteres mélységet sejtet. Közvetlenül az akna szája alatt az állandó vízfolyás által tisztára mosott falak esetleg egy továbbhaladó meander kezdetét jelzik.
Itt vártuk meg az utánunk induló Ádám Zsoltot, Viktort, Csabcsit. Ádám Zsolt órájával mértük meg az elért mélységet. Zsolt a kiszerelés alkalmával a régi végponton mért értékével összevetve az általunk elért ponton mért eredményt megállapította, hogy azonos magasságban voltunk a -515 méteres végponttal, az ellipszis alakú akna hosszabbik tengelye pedig 45 fokra mutatott. A mérések után elindultunk visszafelé. Az új részen beszerelve hagytuk a köteleket, de az utolsó aknában a víz esetleges útjából felhúztuk a párkányig,
Az új rész kezdeténél várakozó Kriszta és Béla amint megérkeztünk elindultak kifelé és pihenő után sorban mindannyian nekivágtunk a kikapaszkodásnak. Innen a kiszerelést a két Zsolt végezte, míg a többiek a begeket transzportálták.
A felszínre az első ember vasárnap hajnalban 5 óra körül ért ki, míg az utolsó negyed nyolc táján.

Az új részről készült vázlat kiterített hosszelvényként itt letölthető: sisma_sketch

sisma_scetch_scaled